53. fejezet - Ház

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet!!! :D

Itt is szeretném megköszönni Dávidnak azt a gyönyörű verset, amit írt nekem és természetesen megváltoztattam a jelszavam :P A kételyek eloszlatása érdekében ismétlem: mi nem vagyunk EGYÜTT!!! :D De azért szeretlek :D

Szeretném megköszönni az előző fejezethez kapott komikat: Betsy-nek, Lilnek, Chanel-nek, A&B-nek, Anikónak, Eminek, Xrianának, Szilvinek, Dave-nek, Amy-nek és Csibimoon-nak! :) IMÁDLAK TITEKET!

Tudom voltak homályos részek az előző fejezetben, de ígérem, hogy mindenre fény derül. Nem mondom, hogy most, de hamarosan :)

Szóval itt a következő fejezet! A dal hozzá: Taylor Swift - Mine



53. fejezet - Ház

Emma szemszöge

Emma

A vadonatúj szobámban álltam a vadonatúj tükör előtt a vadonatúj ruhámban. Már úgy voltam vele, hogy nekikezdek sírni örömömben, annyira jóra fordult minden: Kim itthon van; kaptunk egy sokkal nagyobb házat a külvárosban – egy kertes házat; összejöttem álmaim pasijával, akiről kiderült, hogy a nővérem haverja. Már csak akkor örülnék jobban, hogyha tudnám, Kim is ugyanilyen boldog.

Még egyszer lesimítottam fekete, combközépig érő ruhámat, megigazítottam a sminkem és a kivasalt hajam, majd kiléptem a szobaajtón. A vajkrémszínű folyosónkra érkeztem, amelyen családi képeink tucatja lógott. Josh egy lakberendezőt is felfogadott, csak azért, hogy jól érezzük magunkat az új környezetben. Kim szobája nem volt messze az enyémtől. A folyosó túlsó végén volt az ő fehér ajtaja. Illedelmesen bekopogtam hozzá, közben a ritmusos dallamra ringatóztam, ami a nappaliból áradt. Kis idő múlva az ajtó is kinyílt és megpillantottam halványlila ruhában az én hajcsavarós nővéremet. Éppen a csavaróit ráncigálta ki a hajából, én pedig a segítségére siettem, nehogy kárt tegyen magában. Hajlamos katasztrófát előidézni, ha kapkod.

- Ne siess úgy, azzal csak rontasz a helyzeten! – léptem oda hozzá, miközben körbe pillantottam. A szoba színe terrakotta, ami nagy divat mostanában, bár engem a karamell színére emlékeztet. Egy nagy franciaágy állt a szoba közepén és nagy, tágas ablakok mutatták a várost a nyugati oldalon. Az ágy felett összeszerkesztett képek talán százai, amin mindegyiken feltűnt valahol Kim. Egy fehér íróasztal állt a sarokban, rajta Kim laptopjával és MP4-ével. Egy szintén fehér hosszú szekrény húzódott végig az északi oldalon, tele könyvel és macikkal. Természetesen a gitárjainak is maradt hely, közvetlenül az ablakok előtt. A kintről beszűrődő sötétség sötétkékre festették őket. A szekrénysor mellett egy ajtó állt nyitva, amely a fürdőszobába vezetett. Pont látni lehetett az óriási kádat, ahol eddig Kim fürdőzött. Szintén a szobából nyíló gardróbban álltunk a nagy tükör előtt. Kim hullámos haja lazán omlott a vállára, a pánt nélküli, combközépig érő ruha tökéletesen kiemelte az alakját.

- Nem túlzás a ruha? – forgolódott jobbra-balra, magát nézegetve a tükörben, majd csípőre tette a kezét és tanácstalanul nézett rám.

- Egyáltalán nem! Amúgy is téged és az új házat ünnepeljük – szedtem ki az utolsó csavarót a hajából. A helyére igazítottam a tincset.

- Nincs kedvem ünnepelni. Inkább aludnék – bújt bele a lila magas-sarkújába.

- Akkor fogd fel úgy, mint egy hálapartit Joshnak! – ez mintha egy kicsit jobb kedvre derítette volna. A tükörhöz lépett, majd elkezdte kisminkelni magát. Az új csengő új hangja lengte be a házat. Az első vendégek!

A gardróbban hagyva Kimet indultam el a bejárati ajtóhoz, de anya megelőzött. Rajta egy fehér kosztüm volt, ami egy kicsit túl elegáns volt hozzá, mindenesetre jól állt neki. A nappaliban álltam a kandalló előtt és ismét elcsodálkoztam azon, hogy hogy kerültem ebbe a csodás házba. Josh vajon mióta spórolt rá? Kirázott a hideg, mikor a ház összegére gondoltam. Én egész életemben sem tudnék egy ilyen „palotára” valót összeszedni. Újra kirázott a hideg, de most a nyitott ajtó miatt, amelyen Matt, Lucy, Derek, Josh és Jason lépett be. A szemem természetesen le sem vettem a szürke inges, vörös nyakkendős gyönyörűszemű srácról, akibe halálosan beleestem. Lassan elmosolyodtam, mikor észrevett. Azonnal elindult felém, de nem vette észre a mellette álló Mattet, akibe beleütközött. Halkan kuncogva mentem köszönni nekik.

- Emma, de csinos vagy! – ölelt meg finoman Matt, majd Josh.

- Ó köszönöm – néztem végig magamon. Igen, azon ritka alkalmak egyikén vagyunk, amikor én is elégedett vagyok magammal. Jason éppen anyának csókolt kezet, majd átnyújtotta a csokor virágot, amit neki hozott.

- Cuki a ruhád – ölelt meg Lucy is.

- Köszi, a tiéd is – mosolyogtam rá.

- Ó, Barbie baba, de kirittyentetted magad – pacsiztam le Derek-kel – na, szaladj Ken-hez mielőtt lenyúlja az anyukád!

- Hülye – szóltam hátra a vállam felett. Ahogy elhaladtam az ajtó előtt gyorsan be is zártam. Nem gondoltam volna, hogy így lehűlt odakint a levegő. A srácok a magukkal hozott becsomagolt ajándékaikat tették le a kandalló elé, ahol az előbb álltam. Anya a konyhába sietett vázáért, hogy beletegye a frissen kapott virágait. Jason mosolyogva csókolt kezet nekem.

- Kisasszony – nyújtott át nekem egy szál vörös rózsát. Levegőt, mert elájulok!

- Maga egy igazi gentleman! – nyomtam egy puszit az arcára, mire a fiúk hangos tapsolásba kezdtek.

- Gyönyörű vagy – súgta a fülembe, miközben magához ölelt.

- Ó, hát nem cuki az első szerelem? – került mögénk Kim, és megölelt mindkettőnket. – Azért rajtad tartom a szemem – figyelmeztette Jason-t, mire nevetni kezdtünk. Igen, most már biztos, hogy ez életem legszebb napja.

Kim szemszöge

Miután megvacsorázott mindenki körbevezettük a vendégeket a házban. Folyton az jár a fejemben, hogy egyszer fel fogok kelni és egy kórházi ágyon találom magam és csalódottan fogom fel, hogy mindez csak álom volt.

Hihetetlen, hogy így el tudta ezt titkolni Josh. A kórházból rögtön ide jöttünk, mert azt mondta mutatni akar valamit. Úgy hulltak a könnyeim, mint ősszel a fák levelei. Halkan, csendesen sírdogáltam és megfogadtam magamban, hogy egyszer ezt még meghálálom neki. Ezt közöltem is vele, de kinevetett, hogy ez tőle egy hálaajándék, amiért nem hagytuk magukra őket a rossz időkben. Hogy is hagyhattuk volna őket magukra, hisz gyakorlatilag árvák lettek?

A kedvenc helyem a házban a szobám és a kert. Oda nagyon sokszor fogok kijárni, az biztos. Egy vagyonba kerülhet New York közepén egy kertes ház.

Anya az új konyhának örült a legjobban, ami tágas és tipikus amerikai stílusú, vagyis a konyha és ebédlő egy nagy, nyílt helyiségben van. Halványbarna csempékkel van kirakva a padló, a falak pedig egy árnyalattal sötétebbek, mint a csempék. Egy vékony folyosó nyílik a nappaliból, amelyen ha végig megyünk, a hálószobákhoz juthatunk el. Mindenkinek saját fürdőszobája van, nekem egy káddal, a húgomnak egy hatalmas zuhanykabinnal, anyának pedig mindkettővel. A nappaliban két lépcsőfokos különbség van, vagyis alacsonyabban van, mint a ház többi része. Egy gyönyörű fehér szőnyeg borítja a talajt. Ugyancsak fehér kanapé és fotel helyezkedik el a nappali közepén, amik az LCD TV felé néznek. A kanapé mögött – 2 lépcsőfokos szintemelkedéssel – egy klasszikus, régimódi kandalló húzódik, amelyen iskolai díjak, versenyek helyezései sorakoznak. Van még egy mosdó, ami a nappaliból nyílik a vendégek számára. Az egész csodaszép és nyugodt. Természetesen Josh ügyelt a biztonságra is, így egy korszerű riasztóberendezés őrködik felettünk.

- Hogy vagy? – simogatja meg kedvesen a karomat Liz, aki közvetlenül vacsora előtt érkezett meg. A szemei fáradtságot és némi aggodalmat tükröztek, bár nem értettem, hogy mi ennek az oka.

- Én jól. És te?

- Remekül – felhúztam az egyik szemöldököm, mire elnevette magát. Az ágyam felett lévő képeket nézte mosolyogva. – Sokat változtál.

- Ja, öregedtem – húztam el a szám.

- Atyám, lassan 20 éves lesz. Be kéne zárnunk egy öregek otthonába – viccelődött.

- Hallottam, hogy lesz koncerted. Remélem, még lehet venni jegyeket.

- Ne butáskodj, kapsz VIP jegyeket!

- Ó és benézhetek a kulisszák mögé – jöttem lázba.

- Ha szeretnél – húzogatta a szemöldökét, mire nevetni kezdtem.

- Kim, nem láttad anyát? – dugta be a fejét a húgom az ajtón.

- Nem, miért?

- Mert már vagy egy fél órája keresem, de sehol sem találom.

- Biztos csak kiment levegőzni – vetette fel Liz.

- Megnézem a kertben – zárta be az ajtót Em.

- Nagyon cukik Jason-nel – ült le az ágyamra mosolyogva.

- Szerintem is – őszintén örültem nekik, bár a kórházi traumámon még dolgoznak az orvosok.

- Hogy jöttek össze?

Miután jól kinevettük magunkat Jason és Emma szerelmi sztoriján kimentünk a többiekhez a nappaliba. Josh már nem volt ott, egy esethez hívták ki. Matt szerint nagyon fontos ügyön dolgozik, alig alszik. A nappaliban beszélgettünk kivéve Jason-t és Emma-t, akik a kertben voltak valahol. Anyát még mindig nem láttam sehol, ezért úgy döntöttem, hogy elindulok megkeresni. Hálószoba, fürdő, konyha, ebédlő, kert kipipálva, mégsem találtam anyát. Bementem még egyszer a hálószobájába, hátha az ottani fürdőszobában van, de sajnos ott sem találtam. Már kezdtem igazán aggódni. Eszembe jutott, hogy talán a telefonja nála van, de mikor megcsörgettem, a telefonja az éjjeli szekrényén zenélt.

Leültem az ágyára és gondolkodtam, hogy mondott volna valamit, hogy megy valamerre, de nem jutott eszembe semmi. Az arcomat a kezembe temetve imádkoztam, hogy kerüljön elő. Egy fényes ezüst doboz széle lógott ki az ágy alól. Leguggoltam és kihúztam. Kis doboz volt, de a súlya annál nagyobb. Letörölgettem róla a port és kinyitottam. Régi képek voltak benne. A legtöbb róla és apáról. Kiskori képek is voltak a ládikóban, olyanok, amelyeken együtt volt a család. Ezt még akkor rakhatta el anya, amikor apa elhagyott minket. Nem is tudtam, hogy készültek rólunk ilyen képek…

Apa az egyik képen anyát ölelte. Házassági évforduló – ennyi volt ráírva a képre. Ez nem is volt különös, viszont az óra, amit apa viselt nagyon ismerős valahonnan. Aztán szépen lassan, minden megvilágosodni látszott.

Ha tetszett a fejezet, kérlek tisztelj meg pár sorral, mert sokat jelent a véleményed!! :)