52. fejezet - Szürke világ + díjak

Sziasztok!

Bizony, mindenki jól látja... végre meghoztam a következő fejezetet. Reménykedem benne, hogy örülni fogtok neki, ugyanis egy Rob-szemszög következik a történetben :) Most minden Rob-rajongó örülhet :)

Köszönöm a komikat az előző fejezethez: Betsy-nek, Chanel-nek, Eminek, Pixie-nek, Anikónak, Pusszy-nak, Dávidnak, Ilának, Csibimoon-nak, Szilvinek, Xrianának és Laurának, akit szívből üdvözlök :)

Két embertől is kaptam díjakat, amiket szeretnék megköszönni:
Betsy blogja: http://betsy-ariana.blogspot.com/
Heni blogja: http://titkokremnyeklmok.blogspot.com/

A díjakhoz tartozó szabályok:

1. Egy bejegyzés, amiben a díj logója megjelenik és a szabályok feltüntetésre kerülnek.
2. Belinkelni azt a személyt, akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.
3. add tovább öt blogger írónak, és értesítsd is őket, valamint árulj el öt titkot magaddal kapcsolatban.

Titkaim:
 - Nem vagyok az a tipikus Robert Pattinson rajongó /"rajongó, aki nem rajong"- hogy barátnőmet idézzem/
 - Imádom a Glee-t :D
 - Nem csípem Kristen Stewart-ot, de lehet, hogy ez nem is titok? :O :D
 - Néha elég nehéz "szülés" egy-egy fejezet, ezért még van mikor pityergek is, ha nem nagyon akar összejönni az, amit elképzeltem... de azért nem adom fel ;)
 - ÓRIÁSI hazafi vagyok =D


Akiknek küldöm:
Klari: http://klarii-stories.blogspot.com/
Chanel: http://taylorlautnerstory-chanel.blogspot.com/
Liz: http://nevertobeforgotten-byliz.blogspot.com/
Brixi: http://robertp-fonix.blogspot.com/
A&B: http://hatethatloveyou.blogspot.com/

És a díjak: :)

Köszönöm :) <3
Már itt is van a következő fejezet, ami elég kevéske, úgyhogy bocsánat :(
Jó olvasgatást!
Puszi: Klau

52. fejezet - Szürke világ

Rob szemszög

A világon soha semmi nem bonyolult, csak mi tesszük azokká őket. A félelem, a zavar, a megbánás, a csalódás mind-mind csak arra jó, hogy túlreagáljuk a dolgokat. Hihetetlen, hogy egy cseppnyi félelem mit hoz ki az emberből. Valakiből gyávaságot vagy éppen erőt. Sosem tudod, hogy mire vagy képes, amíg nem féltél igazán.

-          Jobban vagy már? – dugta be a fejét Liz a fürdőszobaajtón. A kezem nagyon remegett, de nem tudtam, hogy pontosan miért. Elhagyott minden erőm, ahogy kiadtam magamból a vacsorám.  Valamit még egy kicsit nyöszörögtem neki, félig részegen a hideg csempén feküdve, de még én sem értettem magam. Bevizezett egy törölközőt és a tarkómra tette, hogy enyhítse a rosszullétem. Ahogy a nedves anyag a bőrömhöz ért kirázott a hideg és csak még inkább remegni kezdtem. Lizzy hirtelen megijedt, ahogy újból a WC felé hajoltam. Újra a kesernyés íz töltötte meg a számat és fuldokolva adtam ki magamból mindent. Öt percig sem tartott az egész és én újra a hideg csempén feküdtem. Az arcomat a kőnek nyomtam és szorosan behunytam a szemem, mintha soha többé nem akarnám kinyitni.

-          Én vagyok a világon a legbüszkébb rád – mosolygott Liz felém hajolva.

-          Ebből látszik, hogy te nem vagy részeg – összeborzolta a hajam.

-          Már te is kezdesz kijózanodni. Órák óta ez az egyetlen értelmes mondatod. – Nagyot sóhajtottam, aztán feltápászkodtam a földről és fogat mostam, mindezt a nővérem tekintete által kísérve. A tükörből néztem, ahogy felfogja hullámos, szőke tincseit. A karján az az ezüstkarkötő lógott, amit tőlem kapott ajándékba. Csak különleges alkalmakkor viseli, mert fél, hogy elhagyja valahol. Egy rózsaszín selyemblúz és egy elegáns, fekete szoknya volt rajta.

-          Hová készülsz? – töröltem meg a szám a törölközőben.

-          Házavatóra… egy kis összejövetel. Nem leszek sokáig – nézett rám a szeme sarkából.

-          Nyugodtan maradhatsz. Értem nem kell aggódnod – erőltettem egy mosolyt az arcomra, mire hahotázásba kezdett.

-          Ugyanezt mondtad, mikor anyáék nyaraltak, mi meg Vic-kel buliba mentünk. Felgyújtottad a konyhát, mire hazaértünk.

-          De anya örült az új konyhabútornak – védekeztem, most már őszintén mosolyogva.

Egy fél órával később már én uraltam a nővérem házát. Pontosan tudtam, hogy Kim-ék új házát megy megnézni, mivel Emma nagy örömmel mesélte az új házat, amit Josh-tól kaptak. Még bírtam is volna ezt a Josh gyereket, ha nem ólálkodna Kim körül. Bevallhatom magamnak, hogy féltékeny vagyok, ezzel amúgy sem vitatkozna senki. De nem a féltékenység miatt ittam le magam. Sokkal inkább Emma története miatt:

-          Ha megtudja, hogy elmondtam neked, akkor kicsinál – rázta a fejét elutasítóan egy kórházhoz közeli kávézóban.

-          Soha nem áll velem szóba. Honnan tudná meg? – győzködtem. Hangosan felnyögött. A lába az asztal alatt fel-alá mozgott. Egy pillanatig elgondolkodva nézett rám, majd megint kibámult az ablakon.

-          Soha nem beszélt még erről senkinek. Én is a naplójából tudtam meg és azóta is azt kívánom, bárcsak ne tudnám – telt meg könnyel a szeme, habár még mindig nem nézett rám. A felhőkarcolók mögött kezdett lenyugodni a nap és a sötétség komoran szállt le közénk. Borzongás járta át a testem, ahogy eljutott a tudatomig Em mondata. Mi történt akkor?- csak ez zakatolt a koponyámban.

-          Kérlek! – Legszívesebben visszavontam volna. Most inkább menekültem volna, de sosem hagy nyugodni egy gondolat: már bántotta valaki. Emma a szemembe nézett és lassan bólintott. A terítő lelógó részét kezdte el piszkálni. Szándékosan kerülte a tekintetem, ahogy a terítővel játszott.

-          Születésnapi buliba indultak. Megengedték, hogy én fessem ki őket. Még csak 11 voltam és nem is lett egy remekmű az arcuk, ezért le is mosták később a fürdőszobában. De én így is boldog voltam. Amy nagyon hasonlított Kimre. Mindenki testvéreknek hitte őket. És aznap este volt a szülinapja Amynek. Szépen felöltöztek és egyik buli-hely jött a másik után. Persze nem ittak alkoholt, mert még túl fiatalok voltak hozzá. Hazafelé tartottak és Kim látott egy sötét árnyat a sikátor elején, de sosem félt a csövesektől. De ez rosszabb volt, mint egy csöves. Rosszabb volt minden másnál. Bohóckodtak és nevettek, amikor elkapta Kim karját és a falhoz szorította. Amy fejéhez pisztolyt szegezett. Akkoriban a város a híres „barát-gyilkostól” rettegett. Ő kapta el őket. Megkérdezte tőlük azt, amit minden áldozatától: „Melykőtöket öljem meg?” A lányok sírtak és próbálták rávenni, hogy hagyja életben mindkettejüket. A naplójában azt írta, hogy kinevette őket és, hogy azt hajtogatta nekik az a szörny, hogy csak segít kideríteni, hogy ki az igazi barát. Kimy ajánlotta fel magát. Hogy végezzen vele és engedje el Amy-t. Egymás kezét fogták és sírtak. Amy megölelte Kimet és elbúcsúztak egymástól, aztán arrébb állt, de nem engedték el egymás kezét. Kim becsukta a szemét és várt. Aztán egy hangos durranás és Amy a földre zuhant. Kim levegő után kapkodott és csak bámulta Amy-t, a gyilkos pedig annyit mondott, hogy szívesen. Aztán Kim elindult futva felé, mire ő is kapott egy golyót. Innen talán már tudod.

  

A kávéscsésze a földön hevert darabokra törve. Egy darabig csak néztem, ahogy a fekete folyadék befesti a fehér csempét. Hirtelen üvölteni támadt kedvem és mindent a földhöz vágni. Csak, hogy megtudja a világ, hogy mennyire fáj. Végül a fürdőbe mentem a felmosóért. Egy lapátra sepertem a törött csészét és a kávét felmostam. A szemetesbe vágtam a csészedarabokat, a felmosót pedig visszavittem a fürdőbe. Üres, semmitmondó cselekvések egy szürke világban.

Zene:  Kelly Clarkson - Because of you

Ha tetszett a fejezet, kérlek tisztelj meg néhány sorral, mert nagyon sokat számít a véleményed! :)