48. fejezet - Az összetört álmok hatalma

Sziasztok!

Mint látják kicseréltem a designt és meghoztam a következő fejezetet is. Remélem, hogy mindkettő tetszik :) A design-ban nagy segítséget nyújtott a húgom, akinek ezer köszönet! <3

Köszönöm a komikat az előző fejezethez: Eminek, Kingának, Zseminek, Szilvinek, Anikónak, Ilának, Krissy-nek, Csibimoon-nak, Xrianának és Betsynek!

Most egy nagyon rövid fejezetet hoztam, amit egy kicsit szégyellek is, de már olyan "régen" nem került fel friss az oldalra, így úgy döntöttem, hogy felteszem :)

Jó olvasgatást!
Puszi: Klau

48. fejezet - Az összetört álmok hatalma

Tudod, mit jelent küzdeni? Mert én igen. Ha úgy vesszük, megjártam már a poklok poklát is. Ezt nem önsajnálatból állítom, bár néha úgy tűnhet. Azért hangoztatom, hogy tanuljanak belőle az emberek; és persze nekem sem szabad elfelejtenem a múltam.

Az első lecke, amit az élettől tanultam: a továbblépés. A múltat tudni kell elereszteni. Ha folyton a múlton agyalunk sosem fogunk a jelenben élni, és így jövőnk sem lesz. Összefoglalva: a múlt a múlté.

- Szóval, ha le akarok nyűgözni egy csajt, vegyek virágot és tömjem bon-bonnal? – Jason szerelmi problémáinak megoldásán dolgozunk már vagy… 10 perce!! Még csak 10 perce?! Egek, nekem egy órának tűnt…

- Ja, nagyjából ennyi – takartam el a kezemmel a szám, miközben ásítottam. Érdekes… nekem soha senki nem vett virágot. Leszámítva azt a virágos-boltnyi rózsahadat, amit Rob küldött be az elmúlt hetekben. Az idő néha csigalassúsággal tud araszolni. Mint például most…

- És mi van a plüssmacikkal? – nézett fel Jas a jegyzetfüzetéből.

- Hát azok nagyon… egyáltalán minek kérdezősködsz ilyenekről? Azt hittem volt már egy rakat barátnőd!

- Jó, de ez más… Megismerkedtem valakivel és asszem beleszerettem.

- Komoly? Azta… ez fantasztikus! Mesélj! Hogy ismerkedtetek meg?

- Hát… igazából… az a helyzet, hogy mi még csak a neten keresztül… úgy értem…

- Még nem találkoztatok? – kérdeztem Jas pedig kerülte a tekintetem.

- Ami azt illeti…

- Te zavarban vagy? Még sosem láttalak zavarban – próbáltam elfojtani a mosolyom.

- Ez nem vicces Sullivan! – vetett rám egy dühös pillantást.

- Hát persze, hogy nem – vigyorogtam.

Ezek után semmit nem volt hajlandó elárulni szíve szerelméről.

Az elmúlt hetekben teljesen kiakaszthattam a barátaimat. Ennek főként a kórházi fogság volt az oka, másrészt pedig a vacak lelkiállapotom. Épp ezért mindenki magánéletébe beleavatkoztam, csak az enyémmel ne kelljen törődni. A módszer aránylag bevált. Nem is olyan kínos a szakítás, ha vannak nálad is problémásabb emberek. Mi lehet jobb a kárörömnél? Ugye, hogy semmi.

Épp kezdtem belejönni a gondolatba, hogy teljesen szabad vagyok, amikor a húgom sugárzóan bejelentette, hogy szerelmes. Ez volt az a pillanat, amikor észrevettem, hogy mindenki – vagyis majdnem mindenki – szerelmes, csak én nem. Ez azért szívás, hogy mindenki akkor boldog, amikor te a föld alá süllyednél!

Visszatérve a húgomra, tényleg sugárzott. Szinte vakított a fény belőle. Ráadásul még hozott nekem egy narancssárga plüssmacit, ami igazán meglepett. Az persze egyáltalán nem lepett meg, hogy nem mond az illetőről semmit. Azt azért sikerült tisztáznunk, hogy nem Matt-tel enyeleg… a régi szép idők emlékére.

- Olyan lehangoltnak tűnsz. Minden rendben? – érdeklődött Josh az este folyamán. A TV-t kapcsolgatta (ez az utóbbi időben jó szokásává vált). Az elmúlt 2 hétben minden áldott este ő volt velem. Csodálkozom is, hogy nem töri ki a nyakát azon a kényelmetlen kanapén.

- Ja, persze.

- Ez nagyon meggyőző volt.

- Majd kiheverem! – legyintettem.

- Rob? – húzta fel egyik szemöldökét.

- Tudod, hogy nem szeretnék róla beszélni!

- Tudom, csak gondoltam…

- Hát ne gondold! – fordultam a másik oldalamra, ezzel is elhallgattatva személyi testőrömet.

Az elmúlt időben felborult az életem. Az egész világ Rob Pattinson exnőjeként ismer, ami nem éppen válik az egészségemre. Egy lesifotós lekapott minket a klubban, meg még azon a jótékonysági bálon. Ez a helyzet eléggé betett a lelkiállapotom visszazökkentésének. A blogról meg ne is beszéljünk! Az egésznek finito! Végleg… És ez keserűséggel töltötte meg a lelkemet. Soha többé nem fogok tudni írni. Ha toll kerül a kezembe egész egyszerűen rám tör a sírás. Az összetört álmok hatalma…

És ha ez még nem lenne elég, Rob és Kristen hivatalosan is bejelentették, hogy együtt vannak. Az volt az a pillanat, amitől egy cseppet sem borultam ki. És ezen – természetesen – senki sem lepődött meg. Mindenki nagyon jól tudja, hogy utálom megmutatni a gyenge oldalam.

A fájdalmat meghagytam magamnak és mosolyogva figyeltem, ahogy a körülöttem lévők élete egyre jobban alakul.

Ha tetszett a fejezet, kérek tisztelj meg pár sorral, mert nagyon sokat jelent a véleményed! :)