Álomőrző

Sziasztok!!

Tudom, eltűntem egy kis időre, de most újra itt vagyok. A frissre még egy picit várni kell, de hoztam nektek egy novellát, amiben - mindenki örömére - szintén szerepel Rob :)

Szóval jó olvasgatást és örülnék néhány kominak ide is! :)
Most kiderül, hogy érdekelnek-e a novelláim titeket, vagy nem :)
Puszi: Klau

Álomőrző

A Nap fátyolosan tört be az ablakon, megmutatva az ősz szépségét. A lehulló falevelek sokaságát, a természet színességét és csodáját. Egy kismadár szállt le az ablakpárkányra, mire a békésen alvó lány összerezzent. Mindig megérezte, ha valami körülötte más. Ez a kismadár minden reggel félredöntött fejjel nézte, ahogy a lány felkel. Tina szeret lustálkodni és ábrándozni az ágyban. Ábrándozásának leggyakoribb főszereplője Robert Pattinson volt. Nem volt szerelmes a férfiba, még csak nem is vágyott arra, hogy találkozzanak egyszer. Igaz, ha úgy vesszük Robert szerves része volt a lány életének. Tina, a 17 éves, gimis lány egy rajongói oldal vezetője. Mindig jóleső érzés öntötte el a mellkasát reggelente, hogy ugyanilyen lányok várják, a monitor előtt a bejegyzéseit, mint amilyen ő is. Egy kicsit sztárnak érezhette magát ebben, a néha, bonyolult világban. Nem volt olyan népszerű, mint sok másik lány, de ő meg volt elégedve magával és csak ez a fő.
- Jó reggelt, Patty! – köszönt oda a szobafalon, kedvesen mosolygó srácnak.

Miközben a gépéhez közeledett megsimogatta az ágy mellett álló gitárt. Ez a hangszer nagyon kedves volt a szívének. Még az apukájától kapta, ő is tanította meg rajta játszani. Az egyik álma közé tartozott, hogy összehoz egy bandát a legjobb barátnőjével, Emivel. Elkezdtek énekórákat venni és dalokat írni. Remélik, egyszer megvalósul ez az álom.
Bekapcsolta a számítógépet és a jól ismert zümmögéssel a fülében átöltözött. Amíg betöltött a masina, Tina megreggelizett és fogat mosott. Még mindenki aludt, míg ő a szobájában nézegette a kedvenc sztárjával kapcsolatos híreket. Tina nagyra tartotta Robert-et, de nem azért, amiért a többi lány. Nem azért szerette őt, mert jóképű volt és gazdag. Tina azért szerette, mert felnézhetett rá. Mert szerinte olyannak kell lennie egy igazi példaképnek, mint amilyen Rob is. Szerette azt képzelni a szobájában, ahogy a filmsztár „belovagol fehér lovon az életébe” és ő visszautasítja, mondván „Engem nem kaphatsz meg, mint a többit.” Tina mosolyogva nézegette a képeket a monitoron, miközben újra és újra eljátszotta ezt a fejében. Közben halkan hallgatta egyik kedvenc dalát: Taylor Swift – Love story.
Szinte beleszeretett ebbe a dalba, és ábrándos szemeivel kibámult az ablakán. A kismadár még mindig ott volt, egészen addig, amíg rá nem nézett a lány. Valamiért Tina mindig úgy érzete, hogy az a madár igazából valami hírvivő. Tartozik valakihez, aki vigyázni akar rám – gondolta.
Teltek az órák, amíg Tina példaképe után keresgélt. Lassan felkelt az egész család és beindult a hétvégi élet. Anyja az ebéden dolgozott, míg apja meccset nézett. Tomy, Tina kisöccse pedig kint játszott a család kutyusával, Tobby-val.

Tina órák hosszat dolgozott az oldalán, hogy megfeleljen mindenki és saját elvárásainak. Halk kopogást hallott.

- Gyere! – kiáltotta. Egy szőke kis buksi dugta be a fejét, szélesen mosolyogva. Tomy nagyon hasonlított az anyukájára. Szőke haj, zöld szem, magas – a korához képest -, vadóc természet. Tina barna, hullámos haja; barna szeme és kissé alacsony termete az apukája vonásait tükrözte.
- Szia! Mit csinálsz? – ült le Tomy Tina ágyára.
- Semmit – takarta el a monitort testével és összekócolta öccse haját.
- Megint azután a fiú után koslatsz? – döntötte oldalra a fejét.
- Nem koslatok – nyújtotta ki rá a nyelvét nővére.
- Gyere inkább játszani! Mindig csak itt vagy.
- De… - kezdett bele Tina, de Tomy szomorú szemei meggyőzték.

Fél órával később már az udvarukon labdáztak. London külvárosában laktak, egy modern házban. Tina imádja ezt a lakást, míg testvére folyamatosan emlegeti, hogy túl kicsi. Természetesen Tomy is túl kicsi. Még csak 8 éves, de mindenhez nagyon okos. Míg Tina a művészetekben, Tomy a sportban teljesít jól. Mindkettejükre nagyon büszkék a szüleik.

A labda beleesett a közeli bozótosba. Mivel most Tina volt a soros utánament. Egyszerű, piros pulcsija beleakadt az egyik kiálló ágba. Tina megfordult és felsértette a kezét. Gyorsan a szájába kapta vérző ujját, mikor megpillantotta a madarát. Megdermedt, nem mozdult. Nem szerette volna elijeszteni a madárkát. Valamilyen izgatottság futott végig a testén és sértetlen kezével a madárka felé nyúlt, nagyon lassan. Épp hozzáért furcsa vöröses tollához, mikor Tomy bekiabált:

- Hol vagy már, Tina?! – a madár elszállt, Tina pedig csalódott lett, mert nem tudta megsimogatni a madarát. Megfogta a labdát és kidobta az udvarra. Kibújt a bokrok közül és mérgesen ugyanakkor feszülten nézett testvérére. A kis Tomy egy darabig nem mozdult, majd a labda után eredt és folytatódott a játék.

Tina édesanyja elkészült az ebéddel, így az egész család az ebédlőbe tömörült. Tina megterített, édesanyja tálalt, a fiúk pedig ettek. Nevetés és csámcsogás töltötte meg a kedves ház ebédlőjét. Mindig vidám volt a hangulat közöttük, bár a veszekedésekből sem volt híján. Mindezek ellenére szerették egymást, és összetartottak, ahogy egy családnak kell.

Ebéd után a lány lepihent egy kicsit. Zenét hallgatott, közben az Üvöltő szelek világába merült bele. Nem igazán szerette a régi korokról szóló könyveket, ez a könyv azonban kivétel volt. Az olvasást legjobb barátnőjének dallamos hangja szakította félbe.

- Hát, te? – húzta fel mindkét szemöldökét Emi. Emi magyar lány, aki 10 éves kora óta él Londonban. Tinával még az általános iskolában ismerkedtek meg, és onnantól kezdve elválaszthatatlanok.
- Én itt lakom – ült fel Tina, mivel az ágyán feküdt. Mosolygós arca elárulta, hogy örül vendégének.
- Naná! De miért fetrengsz? Tök szép idő van! – Tina a szemét forgatta, mire barátnője oldalba vágta egy kispárnával. Így a háború el is kezdődött. Egy fél órán keresztül püfölték egymást párnával, de mivel Tina édesanyja rájuk szólt, abbahagyták.
- Sétáljunk! – vetette fel Emi.

Mindketten élvezték a hétvégét és nem aggódtak az iskola miatt. Az ráér holnap is… A közeli játszótér felé tartottak, ahol Emi előszeretettel táncikált. Tina – mint mindig – leült az egyik padra és onnan csodálta barátnője előadását. Mindig nevetés kísérte Emi táncát, nemcsak Tina szájából. Emi gyönyörűen táncolt, de zene nélkül irtó viccesnek tartotta mindenki.

Késő volt már, mire Tina hazaért. Szeretett Emivel lenni, és ha valamit szeretünk csinálni, afölött hamar elszalad az idő. Tomy kidugta kis fejét, hogy köszöntse nővérét, majd megrovásban részesítette, hogy őt nem vitte magával. Tina megígérte neki, hogy kap egy tábla csokit, hogy kiengesztelje. Tomy rögtön beleegyezett és már 2 perccel később arra sem emlékezett, hogy miért volt mérges a testvérére.
Tina beköszönt szüleinek a konyhába, ahol édesanyja és édesapja beszélgettek. Leült egy kicsit beszélgetni velük, de nem bírta sokáig a felnőttek társaságát. Jobb szeretett elmerülni a saját világában. Néha ki is nevették azért, mert nyitott szemmel álmodozott, ábrándozott. Sosem foglalkozott a rosszmájú emberekkel, akik piszkálták. Tina szerint képesség volt a birtokában, mivel az álmodozásra nem mindenki képes. Képes lehetne, csak nem elég bátrak, hogy megtegyék. Mert mi van, ha az álmaid nem válnak valóra? Csalódás a vége… De mi van, ha egyáltalán nem is álmodsz? Nem tudsz csalódni, de álmok nélkül az élet olyan, mint a kert virág nélkül. Üres.

Leült hát kicsiny szobájának közepébe. Egy darabig hallgatta a csendet és némán fürkészte Robert szürkés szemeit a falon. Ez az egyetlen poszter volt szobájának falán, mégis a lány szíve megtelt vidámsággal, ahogy a férfi mosolygós tekintetét fürkészte. Újból felállt és a gépéhez sétált. Bekapcsolta a komputert, majd behúzta a függönyöket szobája ablakán. Ismét megpillantotta kismadara alakját a kinti sötétségben. Egy utolsót intett neki és besötétített a szobájában.
A gép addigra már betöltött és megelégedve nézte saját oldalát. Mosolyogva nyugtázta, hogy mindenkinek, aki idetéved, tetszik a munkája. Csakhogy a rajongók meg legyenek elégedve, újra belevetette magát Robert Pattinson izgalmas világába. Képek, interjúk, zenék, videók, újságcikkek…

Az egyik videón megakadt Tina tekintete. Azonnal rá is kattintott, hogy ő is megismerje Robert Pattinson kedvenc helyét. A természetesen megint udvarias és vicces Rob kísérte el rajongóit egy londoni helyre. Tinának nem rémlett, hol lehetne ez a hely, de hisz London olyan nagy. Megnyugvással figyelte példaképét, ahogy – mint később kiderült – saját lakásában mutogatja kedvenc tárgyait. Minden tárgyhoz tartozott egy-egy sztori is, amin Tina nemegyszer jól is szórakozott. Rob egy kék kockás inget viselt, alatta egy szürke póló és a megszokott farmernadrág. Jól nézett ki – állapította meg magában a lány. A linket azonnal le is mentette a könyvjelzői közé, hogy berakhassa az oldalára. Tovább nézte a videót és hirtelen akkorát dobbant a szíve, hogy azt hitte menten kiugrik a mellkasából. Ott volt. Ott volt Robert Pattinson-nál és ő nem akart hinni a szemének. Megállította a videót és kinagyította a képet. Robert vigyorgó tekintete rohamosan közelített a lány felé, ahogy Tina a görgőt zaklatta az egerén. De Tina egyáltalán nem Robert arcára volt kíváncsi. Nem azért ugrott akkorát a szíve, mert a férfi elsütötte híre féloldalas mosolyát. Tina a Robert háta mögötti ablakot bűvölte és nem akart hinni a szemének. A kis vöröses tollú madár… ott ült Robert Pattinson ablakában, ahogy Tináéban is minden nap. Egészen biztos volt, hogy az Tina madárkája. Nem is lehetett volna másé. Újra elindította a videót, de most nem Robert Pattinson-t nézte, hanem két lélek kapcsát, két ember álmainak őrzőjét és tudta, ez a kismadár most mindent megváltoztatott benne.