42. fejezet - Csak semmi punnyadás

Sziasztok!!

Ezer bocsánat, hogy így eltűntem, de most újra itt vagyok! Ezt a fejezetet különösen a legeslegjobb barátnőmnek küldöm (Eminek), aki szerdán Lengyelországba utazik :( és holnap töriversenye lesz, úgyhogy egy kis biztatásként itt a feji :D
Szeretném megköszönni Betsy-nek a díjat!!
És szeretném megköszönni a 8 komizónak a véleményüket: Chanel, Brixi, Emi, Natii, Szilvi, Anikó, Csibimoon, Xriana.

Üdvözlöm új olvasómat, Lizzykét :)

Na, most hogy minden megvan, jöhet a fejezet! :)
Jó olvasgatást!
Puszi:
Klau

42. fejezet - Csak semmi punnyadás




Kereken egy órával később léptünk be a Joe s Pub-ba. Ahhoz képest, hogy kedd van nem voltunk kevesen. Ebbe a disco-ba szerettem járni, mert itt szinte mindenkit ismertem. Maga a környezet is nagyon megnyerő volt. A lila falakon szexi képek lógtak, a bárpult mögött - Matt és Derek nagy örömére - ugyancsak szexi nők szorgoskodtak.
Lucy szerint a felhozatal kivételes volt, bár ahogy kiszúrtam a mai nap folyamán, nem hiszem, hogy más is érdekelné őt Derek-en kívül. Bűntudat fogott el. Egyrészt, mert nem szóltam Robnak, hogy eljöttem szórakozni; másrészt, mert nem vettem észre, hogy mi zajlik le Lucy-ben. Még nem volt alkalmam szóvá tennem a megfigyelésem vele és Derek-kel kapcsolatban. Vajon mióta érzi azt, amit érez? És én miért nem vettem észre? Talán azért, mert csak magammal és „gyarló” életemmel foglalkoztam. Ismét szörnyű barátnak éreztem magam.

- Mit kértek lányok? - fordult felénk Derek széles mosollyal, amikor a bárpulthoz értünk. Igazából valahogy meg tudom érteni Lucy-t. Derek jóképű volt, a maga kisfiús stílusával. A lányok fele az egyetemen szerelmes volt belé. És úgy látom az én barátnőm is ezt a csoportot erősíti.
- Én csak egy kólát - vontam vállat.
- Én is - válaszolt Lucy is. Mondjuk Derek-et nem értem. Igaz, nem hibáztathatom, hogy nem vette észre, hisz én is most jutottam el odáig, de neki kéne úgy éreznie, ahogy Lucy érez iránta. Hisz Lucy is nagyon szép lány. Sőt... simán elmehetne modellnek. Most is dögösen nézett ki, már nem minthogyha lezbi hajlamaim lennének... Egy fekete miniszoknya és egy szintén fekete, pánt nélküli felsőt viselt. Leültünk Lucy-val egy közeli bokszba, ahol kipárnázott székek és ülőgarnitúrák csalogatták a látogatókat.
- Pont a kedvenc DJ-m van! - lelkendezett Lucy.
- Jé, tényleg! Mekkora mázli - mondtam, bár nem olyan lelkesen, mint Lucy. Megértően nézett rám és simogatta meg a vállam.
- Tudom, hogy most sokkal jobb szeretnél valahol máshol lenni.
- Miért törődsz velem? - bukott ki belőlem. Értelmetlen kérdésem hallatán Lucy elnevette magát.
- Mert a barátom vagy.
- De mindig csak rólam van szó. Rólad sosincs.
- Én nem szeretek a középpontban lenni - vigyorgott.
- Én sem! - ellenkeztem. Felvonta mindkét szemöldökét.
- Na, jó. Beismerem. Talán egy kicsit - fintorogtam, amiért ilyen jól ismer. Kuncogott. Azt hiszem, ő kuncog a legaranyosabban a világon. Derek ezt sem vette észre? Nem szeretném őt bántani, de ő egy nagyra nőtt, vak... hörcsög. Igen, egy hörcsög. Egy rágcsáló, füvet zabáló, mégis rettentően aranyos hörcsög. Remek, még nem is ittam semmit, de máris kezdem elveszíteni a józan eszem...
- Szóval... - kezdtem neki - csak most vettem észre, hogy...
- A rendelt innivalók kisasszonyok - tette le elénk Derek a 2 üveg sört.
- Szörnyű pincér lennél - fűztem hozzá, mire Lucy nevetni kezdett. Matt is csatlakozott hozzánk.

Nem tudom mennyi idő telt el, ahogy azt sem, hogy mennyi sört ittam. Végül is még nem láttam kettőt az emberekből, normálisan ment a beszéd és nem szédelegtem. Összefoglalva: nem voltam részeg. Ellentétben Lucy-vel és Matt-el. Ők ketten teljesen kiütötték magukat, mi pedig Derek-kel kitűnően szórakoztunk rajtuk.

- Figyu! Száraz tópart nedves partján döglött kishal lubickol - lengette a fejét Matt.
- Lehengerlő! - forgattam a szemem, Dereket pedig a röhögés rázta.
- Úgy tervezem, ez lesz a... a... hö... a vizsgán a... tudod mim - magyarázta nem túl sok sikerrel. Ezen már nekem is nevetnem kellett.
- Nem lesz ez egy kicsit hosszú cím, haver? - szívatta Matt.
- Nem hosszabb a „Nagycsöcsü bárpultos tragikusan bevizel a bárpult mögött” -nél - válaszolt Lucy, mire mindenki nevetni kezdett.
- Hozok még piát! - ugrott fel Matt. - Mit kértek?
- Kólát - válaszoltam és reménykedtem, hogy tényleg azt hoz.
- Én alkoholmentes sört - így Derek.
- Alkoholmenteset?! Már megtetted az első lépést a guminő felé - ingatta a fejét Matt, aztán elindult a bárpult felé. Nevetéstől rázkódva követtem. Jobb, hogyha elkísérem, és talán segítek is Lucy-nek, ha kettesben hagyom Derek-kel. Gond nélkül eljutottam a pultig, ahol Matt épp a nagycsöcsű csajt próbáltam meggyőzni arról, hogy mekkora jogart takar a nadrágja. A csaj hálásan nézett rám, ahogy elrángattam onnan.
- Mi tartott ilyen... sokáig? kereste a megfelelő szót Lucy.
- Matt csajozni próbált - vázoltam a helyeztet. Én leültem szépen Lucy-vel és Derekkel szemben, csakhogy Matt nem. Ő pontosan Lucy és Derek közé akart levágódni, csakhogy az ingénél fogva visszarántottam és lerángattam magam mellé.
- Naa! Kiborul a vodkám! - förmedt rám. A szememet forgattam, majd belekortyoltam a kólámba.
- Szegény lány - vihogott Derek és belekortyolt cseppet sem alkoholmentes sörébe.
- El ne mondd neki, hogy abba... hö - csuklott a fülembe Matt.
- Nem terveztem - húzódtam el tőle a fülemet dörzsölgetve. Kis híján átszakította a dobhártyámat.
- Akkor... hö... jó.
- Ez legyen az utolsó pohár, jó?
- Í-Ígérem - tette a szívére a kezét Matt.

Hát, megszegte az ígéretét. Ha lehet még jobban leitta magát, én meg féltem, hogy elkölti az egész tandíjra való pénzét. Na, meg attól is féltem, hogy kivágják a klubból. Mindenkivel feltűnően próbált flörtölni, még a kidobó nőjével is, ami nem bizonyul valami jó ötletnek, ha az ürge több mint 150 kiló. A lényeg az, hogy még mindig a klubban voltunk és próbáltam lefoglalni. A tánctér közepén ráztuk épp egy David Guetta feldolgozásra. Az egyik kedvenc számom volt. Club Can’t Handle me right now...
Na, jó. Bevallom. A tánc elég erős megfogalmazás volt Matt esetében. Jobbra-balra dülöngött egy bamba vigyorral a képén. Láthatólag fogalma sem volt róla, hogy hol lehet. Szegénynek, holnap mennyi baja lesz...
Lucy-re és Derekre pillantottam, akik nem sokkal messzebb tőlünk táncoltak. Derek Lucy derekát fogta ugyanis, drága barátnőm is elég rendesen elázott. Láthatólag jól érezték egymást a másik társaságában.

- Lucy-nek bejön Matt! - üvöltötte a fülembe Matt.
- De te vagy Matt - kiabáltam vissza. Itt bratyóm egy pillanatra megállt a ringatózásba, hogy feldolgozza az információt.
- Akkor Derek jön be neki? - érdeklődött. Bólintottam.
- És Dereknek nem jön be Lucy? - érdeklődtem ezúttal én.
- Ki az a Derek? - nézett rám Matt, mire inkább úgy döntöttem, hogy nem zaklatom megboldogult agysejtjeit.

Muszáj, hogy legyen valamilyen megoldása ennek a dolognak. Mármint a tanulásnak, a pasizásnak, a bulizásnak, a zenélésnek, az írásnak és a barátság megtartásának feladatában. Nem hanyagolhatom el őket. Senkit sem szabad ezentúl elhanyagolnom. Ha megteszem, esküszöm, 1 hónapig takarítok Matt-éknél.
Tovább táncoltunk, tovább viccelődtünk, tovább ittunk. Vagyis ittak, mert én nem voltam hajlandó több alkoholt legurítani a torkomon. Lucy pedig nem bírta tovább a hajszát. A női mosdóban voltunk és épp kiadott magából mindent. Hátrafogtam a haját, hogy legalább az megússza szárazon.

- Esküszöm, soha többé nem iszok - nyöszörögte.
- Dehogynem - mosolyogtam.
- Akkor fényképezzük le ezt, és mutasd meg, ha úgy támad kedvem - intett a fejével a WC felé, majd újabb örvény tört fel a szájából.
- Valahogy nincs hozzá gusztusom - válaszoltam fintorogva. Szerencsére nem sikerült összehányni a szerelését, aminek most mindennél jobban örült. Meg még annak is örült, hogy engem nem sikerült lehánynia. Egy fekete farmer-rövidnadrág és egy barna egyszerű atléta volt rajtam, megtoldva egy fekete mellénnyel. A hajam be volt sütve és a sminkem egy kicsit elkenődött. Lucy kiöblítette a száját és megigazította a sminkjét. Én is így tettem. Újra megnéztem a telefonom, ahogy a mai este folyamán többször is.
- Nem hívott és SMS sincs - válaszolt helyettem Lucy, aki a tükörből nézett vissza rám. Vállat vontam. Hiába tagadtam, azért rosszul esett, hogy lemondta a randinkat. És még csak nem is érdekli, hogy mit csinálok most? Egyáltalán eszébe jutok? Az egy dolog, hogy olyan szépeket mond, de...
- Szard le! - egyszerűsítette le Lucy. Vigyorogni kezdtem, aztán kisegítettem a mosdóból. A zene és a fények újra elcsábítottak minket.

Fél órával később ismét a bárpult felé igyekeztem. Lucy valahol ott lehet, ugyanis elment a fiúknak piáért. Unatkoztam a fiúkkal a bokszunkban, úgyhogy inkább megkeresem. Ahogy felálltam és elindultam éreztem, hogy az alkoholnak azért mégis sikerült egy kicsit a hatalmába kerítenie. Megszédültem és nekimentem egy bőrkabátos fazonnak.

- Bocs - motyogtam lehajtott fejjel. Utálom a részeg pasikat. Vagyis a részeg, ismeretlen pasikat. Félek tőlük. 3 éve rettegek tőlük. Csakhogy ez a pasi egy cseppet sem volt ismeretlen. És a mellette álló csinibaba sem.
- Micsoda különös véletlen, nem igaz Rob? - ölelte át a szerelmemet Kristen Stewart.

Ha tetszett a fejezet, kérlek tisztelj meg pár sorral, hisz sokat számít a véleményed! :)