41. fejezet - Az első bukkanó

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet, de először megköszönöm a komikat: Chanel, Sango21, Natii, Anikó, Csibimoon, Xriana, Emi, Henrieme, Brixi és Betsy! :) IMÁDLAK TITEKET!

Nagy szeretettel köszöntöm új olvasóimat: Barbikát és Kszorall-t! :) Remélem, tetszeni fog a történetem!

Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasgatást!
Puszi: Klau

Fél óra várakozás után végre Matt is megérkezett a Starbucks-ba. Ez a törzshelyünk. Kikértem neki a szokásost - egy habos cappuchinó, sok cukorral. Esténként ez sörre változik.

- Hugi! Remélem, nem sokat vártál rám! - nyomott puszit az arcomra, mikor odaért az asztalunkhoz. Fekete farmer és sötétbarna ing volt rajta.
- Nem - legyintettem. Végül is erre vannak a barátok. - Jól nézel ki.
- Én is ezt akartam mondani! - vidult fel.
- Hogy jól nézel ki? - húztam fel egyik szemöldököm.
- Nem! Azt, hogy te nézel ki jól - úgy mondta, mintha öt éves lennék. Mondjuk, nem hibáztatom érte...
- Bocsi, csak nem sokat aludtam - kortyoltam bele a saját cappuchinómba. Matt fuldokolni kezdett.
- Mi-mi?! - nyögte ki, miközben a mellkasát csapkodta az öklével.
- Hülye. Egyedül voltam - válaszoltam úgy, hogy fel sem néztem a steakemből.
- Akkor jó. Bár még így is... - kezdte el kaján vigyorral a képén. Csúnyán néztem rá, mire menten abbahagyta a dumálást.
- Jut eszembe! - tartottam fel a mutatóujjam, aztán belebokszoltam egyet a vállába.
- Au! - dörzsölgette ott, ahol megütöttem - Ezt meg miért kaptam?
- Lucy miatt. Te tudtad, hogy ki fog akadni, de nem szóltál nekem!
- Azt hittem magadtól is rájössz. Különben én sem rajongok értetek.
- Kösz. Most aztán sokkal jobban érzem magam - kortyoltam bele újra a rendelt italba. Próbáltam a habra koncentrálni a tetején, miközben a szemem minden pislogásnál szúrt.
- Bocs, de nem bízom benne. És nem tudom, hogy te, hogy tudsz megbízni benne.
- Hagyjuk! - dünnyögtem ismét a steakbe. Ez a steak-cappuchinó nem valami jó páros... Arrébbtoltam az italt. Már dél van, de még nem ettem semmit. Inkább a kaját választom.
- Had fejezzem be! De mivel te bízol benne ezért én is bízok benne. Vagyis megpróbálok. Tudom, hogy neked ez sokat jelent - felkaptam a fejem. Mint mindig, Matt a kajába fojtotta minden vágyát. Hevesen tömködte a sült krumplit a szájába, amiben már így is egy fél kiló marhahús bukfencezett. Máskor ez a kép undorító lenne, de most könnycseppek futottak végig az arcomon. Matt rám se nézve nyújtott át egy zsebkendőt.
- Ne sírj Kimy! Elijeszted a csajokat!

- Szia! Hát te? - nyitotta ki szélesebbre Lucy a könyvesbolt ajtaját. Az anyukájáé volt a bolt és itt gürizett. Nagyon kellemes hely volt, mindig ide jártam vásárolni. Ráadásul a nem kis kedvezményem is imponált a vásárlásban.
- Gondoltam benézek hozzád - vontam meg a vállam és egy új Christopher Moore regényt vettem a kezembe.
- Matt ajánlotta? - ült vissza az eladópult mögé.
- Nem ő nem szereti a vámpíros könyveket - mormoltam a könyvnek. Nekem viszont tetszett ennek a fickónak a stílusa. Sokat nevettem a könyvein.
- Én a látogatásról beszélek - mosolygott Lucy. Egy világoskék farmer és egy egyszerű piros póló volt rajta.
- Ja, nem. Egyszerűen csak... - mély levegőt vettem - szükségem van rád. - böktem ki. Lucy elkerekedett szemekkel nézett rám. Mi sose voltunk olyan jó barátnők, mint én és Olive, ezért most bűntudat fogott el. Talán úgy érzi, hogy kihasználom, most hogy nincs mellettem a régi barátnőm.
- Ó - nyögte ki. - Valami baj van? - sietett oda hozzám.
- Én sajnálom! Hogy sose... sose csináltunk csak ketten közös programokat. Valahogy mindig kirekesztettelek. Ott volt nekem Olive, és nem törődtem veled. Most meg itt bőgök neked! Annyira sajnálom! Biztos volt egy csomó dolog, amit kihagytam és nemcsak a te életedben! Derek-kel időtlen idők óta nem beszéltem! Olyan rossz barátnak érzem magam! Remélem, meg tudsz nekem bocsátani - az utolsó mondatot sikerült szipogás, sírás és nyávogás nélkül elmondanom, nem úgy, mint az előtte lévőket. Hihetetlen, hogy ma mennyit sírok...
- Hé! Semmi baj! Most itt vagy és ez a lényeg! Mit szólnál, ha elmennénk vásárolni? Az öcsém tartja a frontot! - kacsintott rám.

Fél órával később a Pláza egyik boltjából ki, a másikba be. Megnéztünk egy romantikus vígjátékot, amiben Hugh Grant jelentős főszereppel gazdagodott, mi meg szétnevettük a rekeszizmunkat. Már ha lehet ilyesmit. A lényeg az, hogy mindkettőnk nagyon jól érezte magát. Éppen egy nem nagyon drága ruhaboltban mulattuk az időt.

- Szóval elvisz vacsorázni? - kérdezte Lucy egy fehér, hosszú ruha mögül.
- Ez jól áll - bólogattam elismerően. Kiemelte barna bőrét, és hosszú világosbarna haját.
- Gondolod? Talán megveszem...
- Mindenképpen meg kell venned! - ezzel behúzta maga mögött a függönyt. Két perccel később újra mellettem volt, de már a saját ruhájában.
- Oké, ezt tegyük a kosárba! Szóval... ma randi?
- Igen. És nem tudom, hogy mit vegyek fel. Azt se tudom hova megyünk!
- Nehéz eset... - morfondírozott Lucy. - De cuki! - tartott fel egy Hello Kitty-s napszemüveget.
- Ugye csak viccelsz? - pánikoltam.
- Igen - nevetett.
- Szóval... te... nem haragszol Rob miatt?
- Milyen barátnő lennék, ha nem támogatnálak? - húzta fel mindkét szemöldökét.
- Annyira köszönöm! - öleltem át a vállát.
- Keressünk valami ruhát! - húzott el a divatos cuccokhoz.

- Biztos nem túl kurvás? - forgolódtam most már az otthoni tükör előtt. Egy világoskék, térdig érő ruha volt rajtam, Derek szerint szemet gyönyörködtető dekoltázzsal.
- Viccelsz? Elalélok tőled! - bólogatott hevesen Derek. Senki nem volt itthon Lucyn, Matt-en, Derek-en és rajtam kívül.
- Azt kell kiemelnünk amid van, és neked ott - mutatott Lucy a mellemre - jó sok cucc van.
- Cucc? - vágtam bamba képet, mire mindhárman heves bólogatásba kezdtek.
- Akkor is kurvának érzem magam! Talán felveszek valami mást...
- Ne! Akkor pocsékba megy a 3 órás vásárlási lázunk - jajdult fel Lucy.
- Mennyi?! 3 óra? - döbbent meg Derek, falfehérré változva.
- Haver... - nyögte ki Matt.
- Most mi van? Csajok vagyunk - vont vállat Lucy, ezzel lerendezve az ügyet.
- 3 óra akkor is sok - hebegte Matt.
- Akkor is ezt mondd majd, ha 3 órán keresztül pornót nézel - kontrázott Lucy.
- He? - nézett most Derek Matt-re. Jó volt újra négyen lenni. Igaz a fele társaságot eltakarta a temérdek pizzás doboz. Matt épp a maradékokat termelte be. Hihetetlen mennyit eszik, de nem hízik. Ezt az egy tulajdonságát irigylem.
- Nem is szoktam 3 órán keresztül pornót nézni - vont vállat Matt - Szoktam szünetet tartani.
- Fúj!! - hoztuk nyilvánosságra véleményünket Lucy-vel.
- Ez undorító! - Fűztem még hozzá.
- Miért te mennyit szoktál? - vigyorgott Matt, mire hozzávágtam egy üres pizzás dobozt. Az életét a telefon csöngése mentette meg. Gyorsan a szobámba szaladtam a telefonomért. Rob neve villogott a kijelzőn. A testem kezdett hozzászokni a fura bizsergéshez, amit csupán csak a neve váltott ki belőlem.
- Szia! - szóltam bele mohón.
- Szia! Ne haragudj, de nem fog menni a mai - hallatszott a telefon másik végéről, a háttérben hangos kiabálás volt hallható.
- Mi? - csalódottan ültem le az ágyamra, vigyázva, ne tegyek kárt a ruhámban. Eléggé szűk volt a fazonja, félő, hogy elszakad.
- Az ügynököm elráncigált egy jótékonysági partira. Azt hittem végezni fogok, de nem tudok elszabadulni. Sajnálom - hallatszott a hangján, hogy tényleg sajnálja.
- Semmi baj - minden erőmet összeszedve próbáltam nem szomorúnak hangzani.
- Biztos?
- Hát persze! Érezd jól magad!
- Az kizárt... nem vagy itt - ettől máris mosolyogni kezdtem. - Remélem, még nem kezdtél el készülődni!
- Nem, dehogy - pillantottam frissen lakozott körmömre.
- Akkor jó. Most mennem kell! - hangos kiabálás - Szia!
- Szia! - dünnyögtem a süket telefonba.

Csalódottan vánszorogtam vissza a nappalinkba. Az egész szoba úgy festett, mint egy atombomba sújtotta övezet. A kanapén a barátaim, a dohányzóasztalon - amit a mai napig nem értem, miért vett anyám, hisz egyikünk sem dohányzik - sörös üvegek, pizzás dobozok és körömlakkok díszelegtek. A padlón különböző CD-k, DVD-k sorakoztak. A srácok a gyerekkori fényképeimen röhögtek, de amint észrevették levert kölyökkutya képemet abbahagyták a vihogást.

- Mi az? - húzódott arrébb Derek a kanapén, hogy le tudjak ülni.
- A randimnak annyi - sóhajtottam.
- Jaj, szegénykém.
- Á, nem lényeg! - legyintettem.
- Menjünk bulizni! - állt fel Matt.
- Hova? Kedd van - dünnyögtem.
- És New York-ban vagyunk - közölte velem, olyan hangsúllyal mintha egy titkos fegyver titkát osztotta volna meg velem.
- Ez megnyit néhány lehetőséget előttünk - értett egyet Lucy.
- De én randizni akartam - nyafogtam, mint egy... nos, mint egy tini.
- Hát én bevállalom a macsó szerepét senorita - ajánlotta Derek, mire mindenki nevetésbe kezdett, kivéve Lucy-t. Elfordította rólunk a tekintetét és kibámult a sötét utca árnyékos világába. Hogy-hogy eddig nem vettem észre?