36. fejezet és 37. fejezet

Sziasztok!

Bizony, bizony... Mindenki jól látja =) Ma két fejezetet hoztam a lelkes kommentelőknek: Evelyn, Danielle S, Repcsi, Anita, Chanel, Brixi, Sango21, Zsemi, Kinga, Xriana, Szasza, Szilvi, Pixie, Amy, Anikó, Emi, Natii, Kitty. Nekik nagyon szépen köszönöm a szép és dicsérő szavakat! Fogalmatok sincs, hogy mennyi erőt ad az, hogy tudom, hogy tetszik nektek. És köszönöm azoknak is, akik valamelyik kis rubrikába raktak egy pipát =) Szám szerint 68-an!! Még annak az egy emberkének is köszönöm, aki arra szavazott, hogy rossz volt a feji :)
De nem húzom tovább a szót. Remélem, ez a fejezet is tetszeni fog.
Jó olvasgatást!
Puszi: Klau

36. fejezet - Ne add fel a szerelmedet harc nélkül!

Még nem voltam magamnál teljesen, de a fejemben máris iszonyú fájdalmat éreztem. A halántékomat masszíroztam csukott szemmel. A függönyök teljesen szét voltak húzva, ezt még csukott szemmel is éreztem. Halk nyöszörgést éreztem magam mellett, mire lustán vándorolt végig a kezem az ágyon, egészen addig, amíg meg nem találtam egy testet. Az oldalamra fordultam és fél kézzel megöleltem…

- Mi a… - hallatszott mellettem.
- Kristen?! – visítottam, amikor kinyitottam a szemem és megláttam a lányt. Azonnal talpra ugrottam és körbenéztem. A szoba teljesen ismeretlen volt, mégsem ez zavart leginkább. Az ággyal szemben volt még egy két személyes ágy, amin Rob és Jason feküdt meglehetősen furcsa pózban. Egymást ölelték. Jason fél kezével Robot ölelte, aki Jason mellkasán szunyókált békésen, egészen addig, amíg…
- ÁÁÁ! – kiabált Kristen, amint meglátott.
- ÁÁÁ! – visítottam én is, mert megijesztett ez a hülye liba.
- ÁÁÁ!! – kezdett rá egyszerre Jason és Rob, aztán amikor meglátták egymást… – ÁÁÁÁÁÁÁÁ!! – egyszerre hagytuk abba a sikítást. Mindenki lihegve és meglepetten nézett körbe a szobán.
- Ti mit csináltatok?! - kérdeztem picit hisztérikusan Robra nézve. Csak egy alsónadrág volt rajta, így gyorsan el is fordultam.
- Inkább ő mit csinált! – mutatott Jasonre – Rám mászott!
- Hogy én másztam rád?! Te ölelgettél! – vágott vissza Jason, aki Robhoz hasonlóan, csak egy alsónadrágot viselt.
- Egy csöppet félreérthető a helyzet – kuncogtam, mire mindkét fiú haragos pillantással meredt rám. – Bocs – tettem hozzá.
- Ó, én a helyedben nem kérnék bocsánatot! – szólt közbe Kristen, aki gondosan maga köré csavarta az ágylepedőt.
- Miért? – lepődtem meg. A válasz csak annyi volt, hogy lassan végignézett rajtam, majd gonosz mosolyra húzta a száját. Rémülten néztem végig magamon. Döbbenten vettem észre, hogy egy szál bugyiban meg egy - idegen és pár számmal nagyobb – atlétában állok a szoba közepén. A fiúkra pillantottam, akik eléggé elvörösödtek ahhoz, hogy tudjam, mit is forgatnak a fejükben… vagy az alsónadrágjukban.
- Elfordulni! – visítottam, amíg mindkét fiú leplezetlenül bámult. Egyetlen mentsvárként a sötétkék függöny mögé léptem, Kristen nevetésétől kísérve.
- Na, én megyek zuhanyozni! Jó szórakozást! – kacsintott a fiúkra Kristen. Mi? Most komolyan itt akar hagyni velük?
- De… - tiltakoztam a csukott ajtónak – Remek – fejeztem be, miután nyugtáztam, hogy egy darabig a függönyhöz leszek nőve. Édes Istenem, tudom, hogy nem voltam valami hasznos tagja a rajongótáborodnak, de esküszöm, ha ebből a csávából kihúzol, még templomba is elkezdek járni… amikor ráérek.
- Fogd ezt! – nyújtott felém Rob egy sötétbarna lepedőt, miközben ő maga háttal állt nekem.
- Kösz – vettem el tőle és gondosan magam köré csavartam. Amikor meggyőződtem róla, hogy nem láthatnak belőlem semmit kiléptem a függöny mögül. Jason mindeközben – szintén háttal állva nekem – belebújt az ingébe. A zakója az ágy melletti fotelben hevert, a nadrágjával együtt.
- Hogy a fenébe kerültem ide? – masszíroztam a homlokom, miközben leültem az ágy szélére. A fejfájás egy cseppet sem akart megszűnni. Jó kis éjszakám lehetett… a baj csak az, hogy semmire sem emlékszem.
- A számodra túl jól sikerült estén felhoztalak ide, mert eléggé be voltál állva. Jason meg nem akart nélküled éjszakázni, ezért…
- Veled bújt ágyba? – találgattam.
- Senkivel nem bújtam semmilyen ágyba! – tiltakozott Jason.
- Engem meg nem érdekel a nemi élete – bökött vádlón Jason-re.
- Pedig majdnem a részese lettél – töprengtem tovább. Visszafojtottam egy feltörekvő nevetést. – Hol a ruhám? – jutott az eszembe. Valamibe csak haza kell mennem.
- A fürdőszobában, de én a helyedben nem venném fel – fintorgott Jas.
- Miért? – méregettem őket. – Letéptétek rólam?
- Kristen vette le rólad – szögezte le Rob, aki az inge után kutatott. Elfordultam, mivel félmeztelen volt.
- Máris jobban érzem magam. Remélem, a pasikat szereti – kuncogtam.
- Kizárt dolog. Robbal jár – válaszolta Jas. A mellkasomat újra elöntötte az a keserűség, amit tegnap is éreztem. Aztán Sam szavai jutottak eszembe: Csak a Twilight miatt csinálják. Csak nézz a szemébe! Ha tényleg igaz, amit mondott, akkor látnod kell, hogy csak álca az egész! A szemem sarkából Robra sandítottam, aki szintén engem nézett. Találkozott a pillantásunk. Hazudik. – futott át az agyamon – Mind hazudnak.
- Nem. Nem jár – buktak ki belőlem a szavak, anélkül, hogy meggondoltam volna mit is csinálok. Rob arckifejezése változatlan maradt: szomorú, bűnbánó, már-már lemondó. Mégis volt valami a szemében… talán sóvárgás. Mintha nagyon szeretne valamit, de nem lehet az övé. Nem engedik neki.
- Mi? Ennyire be voltál állva? Pedig akkor még nem is ittál, csak néhány pohár pezsgőt. Kristen és Rob együtt vannak, ahogy mi is.
- Nem igaz, ugye? Ti nem is jártok – folytattam, mit sem törődve Jason-nel. Rob szólásra nyitotta ki a száját, de amikor megszólalt volna Kristen trappolt be a szobába. Egyenesen Robhoz ment és a kezébe nyomta az ingét, majd megcsókolta. Elfordítottam a fejem és kinéztem az ablakon. Egy ismeretlen táj vetült elém. Volt erkély is a szobához, de az ajtó látszólag kulcsra volt zárva. Az erkélyen túl hatalmas területen elterülő erdőt fedeztem fel, mögötte a Nap sugarainak halvány fénye világította meg New York külvárosának körvonalait.
- A tiéd a fürdő! Hagytam ott neked ruhát. Remélem, jók lesznek rád. – nézett végig rajtam Kristen. Egy sóhaj kíséretében felálltam az ágyról és szó nélkül vonultam be a fürdőbe.

A fürdőszoba hatalmas volt. Világossárga festék borította a falakat, amelyeken tájképek lógtak. Egy kétszemélyes zuhanyzó és egy masszázskád hívogatóan terült el a szoba végében. A bejárat mellett volt a WC, mellette egy kis fal, ami világos csempével volt leburkolva. A mosdókagyló felett nagyméretű tükör terpeszkedett, mellette tájképek sora.
Letekertem magamról a lepedőt és ledobtam az egyik – falból kiálló – fogasra. Akkor vettem észre a ruhám, ami le volt öntve valamilyen folyadékkal. Jesszusom! Csak nem hánytam le? A ruhámhoz szaladtam és megkönnyebbültem, amikor rájöttem, hogy csak leöntöttem valamilyen alkohollal. A zuhanyzó mellett döntöttem. Kibújtam a néhány számmal nagyobb atlétából, akinek a tulajdonosa szerintem Jason. Levettem a bugyimat is és beálltam a hatalmas zuhanyzóba. A forró víz érintésére a bőröm azonnal megfeszült. Akkor éreztem meg magamon az alkohol kellemetlen szagát. Szinte úgy bűzlöttem, mint a metrólejárókban a csövesek. Hagytam, hogy a testem elernyedjen a forró víz alatt. A gőz vastag felhőkben kúszott a mennyezet felé. A hajam ennek hatására még göndörebb lett.
Zuhanyzás után egy törölközőbe bugyoláltam magam. Kristen ruhái után kutattam, aztán megláttam egy koptatott farmert, meg egy egyszínű, fekete pólót a fogasokra függesztve. Lassan odamentem, nehogy megcsússzak valamin. Miután magamra küszködtem a ruhadarabokat, megnéztem magam a tükörben. Nevetségesen festek Kristen ruháiban – állapítottam meg magamban. A póló a mellemnél kifejezetten szűknek hatott, olyan volt, mintha ki akart volna szabadulni a cicim. Csak nekem jutnak ilyenek az eszembe…
Mit sem törődve a ruházatommal megfésülködtem. A hajam egy kicsit kócos volt, de egyébként még mindig tökéletesen állt – hála a temérdek hajlakknak. A sminkem még az este folyamán lefolyhatott rólam, de talán jobban is járok, ha most nem festem ki magam. A tükör előtt állva a szemem furcsán nagyobbnak tűnt. Talán nem aludtam eleget – gondolkodtam el. A bőröm fehér, már-már sápadt vagyok. Miután nyugtáztam, hogy pocsékul nézek ki fogat mostam, majd távoztam a fürdőszobából.

1 órával később lent reggeliztünk vadidegen emberek között. Senki sem volt épp csúcsformában, de azt hiszem egy ilyen este után ez nem csoda. Svédasztal volt, de így sem ettem semmit. A gyomrom felfordult, amint megláttam a kaját az asztalon. A fejem lehetetlenül lüktetett, hiába masszíroztam magamnak. Most mindennél jobban vágytam egy fejfájás-csillapítóra.
Jason hihetetlen mennyiségű kaját tömött magába. Mindig lenyűgözött mennyit bírnak enni a pasik, úgy, hogy nem lesznek rosszul tőle. Ezt már volt időm megfigyelni Matt és Josh társaságában.
Az asztal szemközti oldala felé sandítottam, ahol Rob és Kristen foglalt helyet. Kristen lelkesen falatozott, miközben a mellette ülő lánynak ecsetelt valamit; Rob a tányérjában lévő rántottát húzgálta villával jobbra-balra. Szóval neki sincs étvágya – állapítottam meg… nem kis tehetséggel. Mintha érezné, hogy őt figyelem felkapta a fejét és rögtön rám nézett. El kellett volna fordulnom, de volt valami a szemében, ami nem engedte, hogy ezt tegyem. Halványan rám mosolygott, mire minden csontom remegni kezdett. Hazudik. Samnek van igaza. Tényleg csak megjátsszák magukat. Ha szerelmesek lennének, nem így viselkednének. Folyton ölelgetnék, csókolgatnák egymást. Nem járnak. Annyira szerettem volna ebben hinni. Annyira akartam, hogy Samnek legyen igaza. Annyira szerettem volna elfelejteni az egészet, ami velünk történt és a nyakába ugrani, majd közölni vele, hogy visszavonhatatlanul beleszerettem… de nem lehet. Nem lehet – visszhangzott a fejemben.
Lehajtottam a fejem és az üres tányéromat vizslattam egészen addig, amíg Jason be nem fejezte a reggelizést. Nem vártuk meg Robékat, így kettesben mentünk fel a cuccunkért, ami még fent maradt.

- Érdekes este volt, de végül is jól éreztem magam – foglalta össze mondandóját Jason, miközben lépcsők fokain lépkedtünk felfele.
- Szerintem sem volt rossz – jellemeztem én röviden az estét.
- Emlékszel rá egyáltalán? – kuncogott mellettem Jason.
- Igen! – vágtam oldalba – Legalábbis nagyjából.
- Egyébként nagyon aranyos vagy, mikor részeg vagy.
- Hát egyszer azt is kipróbáljuk, milyen vagy te részegen – mosolyogtam. Ebben a pillanatban érkeztünk meg a szobánkhoz. Jason előreengedett és bezárta magunk mögött az ajtót.
- Megyek, hozom a ruhám! – indultam el.
- Várj! – szólt hirtelen, mire egy kicsit meg is ugrottam. Kíváncsian fordultam felé.
- Valami baj van?
- Szereted, igaz? – kérdezte egy különös érzéssel a hangjában. Nyomorultul éreztem magam.
- Ahogy te utálod.
- De miért? – fakadt ki. Szinte kiabált. – Annyit ártott neked, de te őt szereted! Nem értem… miért?
- Nem tudom – vontam meg a vállam – El sem hinnéd, hogy mennyire szeretném gyűlölni. Hogy mennyire szeretném elfelejteni, de…
- Nem tudod – fejezte be helyettem.
- Nem.
- Akkor miért nem harcolsz érte?
- Tessék? – akadt el a szavam. Hirtelen még azt is elfelejtettem, hogy fiú vagyok-e vagy lány.
- Ha szereted, akkor harcolnod kell érte! Tudom, hogy ez most nehéz, de… együtt kell lennetek.
- Nem, Jason. Itt egyáltalán nem kell…
- Komolyan beszélek!
- Én is! – fakadtam ki – Nem tudom, hogy megbízhatok-e benne. Nem tudom, hogy kellek-e neki egyáltalán. Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek...
- Ha van egy kis esze, amit egyébként kétlek, akkor kellesz neki – mosolygott rám Jason. Egy hatalmas felismerés áramlott szét bennem.
- Te vagy a legjobb – mondtam ki hangosan is, és megöleltem. Gyengéden visszaölelt, majd a fürdőszoba felé tolt.
- Nincs kedvem ma este is itt maradni, úgyhogy hozd a rucit!
- Igenis, főnök! – tisztelegtem.
- Lelépni! – tisztelgett ő is, majd egyszerre kezdtünk nevetni.

37. fejezet – Matt, a húgom és az anyám

A hazafelé vezető úton érdekes témák hozódtak fel. Ilyen például a hüvelygomba. Nem tudom, hogy jutott eszébe Jason-nek pont ez a téma, mégis egészen lelkesen magyarázta, milyen lehet, ha ott viszket ahol nem kéne. Aztán szerencsére áttértünk egy kevésbé intim és kellemetlenebb témára. Na, jó… ugyanolyan intim.

- Ha szemmel mindent el lehetne intézni, az utcákon csak halottak, és terhes nők lennének. – jelentette be Jas.
- Hát, igen. Ez a pasikra jellemző.
- A stírölés az művészet – lelkesedett.
- Emlékszem, egyszer a buszon egy pasi nagyon bámult, erre meg kikapcsolódott a melltartóm.
- Erre szoktuk azt mondani, hogy szemmel már megvolt – nevetett mellettem.
- Végül is nem nézett ki rosszul – morfondíroztam, mire Jas még hangosabban kezdett nevetni.
- Jobban nézett ki, mint Rob? – nevetett még mindig.
- Nem hagyhatnánk ezt a Rob-os témát?– dühöngtem.
- Szóval, ő a gyenge pontod – gondolkodott el.
- A mim? – fordultam felé. Jason kifogástalanul hajtott végre egy éles jobbkanyart.
- Valahol mindenkinek van gyenge pontja. Pandórának például az a fránya doboz volt a gyengéje, szegény trójaiak pedig rossz lóra tettek. Neked meg Rob a gyenge pontod.
- És neked mi a gyenge pontod, okos tojás? – érdeklődtem.
- April – felelte.
- Húú, egy lány? Mesélj róla! – kértem mohón. – Csinos? Lefogadom, hogy szép lány… és okos. Zenekedvelő és jó humorú. Igazam van? – húzgáltam a szemöldököm, mire újabb nevetés töltötte meg a BMW belsejét.
- Határozottan. Csak egy fontos tényezőt hagytál ki! – hívta fel a figyelmem.
- Igen? És mit?
- Ő a húgom – válaszolt, közben próbálta visszatartani a nevetést, kisebb-nagyobb sikerrel.
- Ó! Nem tudtam. Vagyis tudtam, hogy van egy húgod, láttam is, csak a nevét nem tudtam. Ez annyira aranyos! – kezdtem olvadozni.
- Már én is rájöttem, hogy a csajok ezért odavannak – vigyorgott.
- Te csajozásra használod fel a húgod? Szégyelld magad! – ütöttem meg a karját, de csak óvatosan, nehogy lesodródjunk az útról.
- Nem! Nem! Na, jó… néha. Van egy dögös csaj, aki bébiszitter-kedik…
- Nem akarom tudni! – szóltam közbe.
- De nem ezért a gyenge pontom. Nagyon szeretem, kivéve amikor hisztizik…
- Várd csak meg, amíg elkezdi elszedni a cuccaid… habár neked ettől nem kell tartanod.
- Jövő héten lesz a szülinapja. Eljössz, ugye?
- Nem lesz ebből gond? – kérdeztem, de meg is voltam hatva.
- Dehogy! Anya mondta, hogy nyugodtan meghívhatom a barátaimat. Ráadásul te még tetszel is neki – sandított rám a szeme sarkából.
- Hát, igen. Az anyukáknál lehengerlő vagyok – dobtam hátra a hajam, megjátszva a dolgot.
- Azt elhiszem – nevetett.

Jason vezetési stílusának köszönhetően hamar hazaérkeztem. Felhívtam magunkhoz, így most együtt léptünk be a ház ajtaján. Nem köszöntem, meg akartam lepni anyáékat. Vagyis csak a húgom, mert anya elment dolgozni. Hátrafordultam és a mutatóujjamat a szám elé tettem, jelezve Jas-nek, hogy maradjon csendben. Halkan osont mögöttem a nappaliba. Vigyorogva közelítettem meg a kanapét, ahol a húgom feküdt… Matt-en?!

- Mi folyik itt?! – visítottam, amint eljutott a tudatomig, hogy mit művelnek ezek ketten. Jason meglepettnek tűnt mögöttem, majd átlesett a vállam felett és kuncogni kezdett. Mérgesen pillantottam rá, mire köhögésnek próbálta álcázni a nevetését.
- Én csak… mi csak… ő csak… - állt fel gyorsan Matt és elengedte a húgom derekát.
- Te csak… ti csak… ő csak…?! – hápogtam.
- Szóval mi… - kezdte a húgom.
- Szóval ti?!
- Lenyugodnál? – kérdezte Em.
- Lenyugodni?! Hazajövök, erre azt látom, hogy Matt-en hemperegsz!
- Nem hemperegtem!
- Ó, bocs! Akkor csak fetrengtél rajta!
- Én csak téged jöttelek megnézni – védekezett Matt falfehér arccal.
- És azt hitted, hogy a húgom szájában vagyok? – kérdeztem gúnyosan, mire Jas megint kuncogni, majd köhögni kezdett.
- Csak smároltunk! – szólt közbe a húgom.
- És ha fél órával később jövök haza, akkor már nem lett volna rajtad melltartó! Tényleg… ugye van rajtad?
- KIM! – szólt rám egyszerre Matt és Em.
- Ilyennek ismersz? – kérdezték megismételhetetlenül egyszerre.
- Jelen pillanatban úgy érzem, hogy egyikőtöket sem ismerem! Te a húgommal smárolsz, te pedig a legjobb barátomon fetrengsz! Mi van itt mindenkivel?!
- Ez az egész… csak elragadott minket a hév – magyarázta a húgom.
- Miért Matt pornócsatornákat mutogatott és te beindultál?!
- Nem indultam be! – csapott dühösen a húgom a saját lábára. Szőke haja kócosan omlott keskeny vállára. Matt-re néztem.
- Én nem nyilatkozom – emelte fel a kezét Matt, majd gyorsan vissza is ejtette a lábai közé.
- ÁÁÁ!! Ez őrület!
- Ez csak egyszeri alkalom volt, esküszöm. Nem akarok tőle semmit! – bökött Matt-re a húgom.
- Most egy kicsit megsértve érzem magam, de egyetértek. Nincs miért aggódni! – gyilkos pillantással belefojtottam a szót.
- Neked feláll, és te azt mondod, hogy ne aggódjak?!
- Mi? – kérdezte egyszerre Jas és Em.
- Mindig lenyűgözött, hogy a csajok ezt folyton kiszúrják – nézett rám elgondolkodva Matt.
- Velünk született adottság – mosolyogtam rá gonoszul.
- Hát velem nem – gondolkodott el a húgom.
- Majd kitanulod – sandított rá Jason. Újabb mérges pillantást lövelltem felé. – Talán jobb lesz, ha én megyek. Majd hívlak! Sziasztok! – oldalazott ki a szobából.
- Kikísérlek! – ugrott talpra a húgom.
- Én segítek Emnek! – ugrott talpra Matt is. Amint mellémértek elkaptam mindkét bűnös karját.
- Leülni! – böktem a fejemmel a kanapéra.
- Könyörülj rajtam! – könyörgött Em, miközben az ajtó csapódását hallottam.
- Mondtam már, milyen gyönyörű vagy? – próbálkozott Matt.
- Tűnés! Most! – mutattam az ajtóra.
- Ne, már! Ő ilyen könnyen megússza? – tiltakozott a húgom.
- Nyugi, ha jól sejtem én még nagyobbat fogok kapni, mint te – nézett rám Matt.
- Női megérzés? – kérdeztem ismét gúnyosan.
- Menekülj! – suttogta a húgom, mire Matt a bejárati ajtó felé iramodott. Nekem még volt annyi lélekjelenlétem, hogy hozzávágjak egy párnát.

Amint meghallottam az ajtó csapódását ledobtam magam a kanapéra, Em mellé. Mély levegő, mély levegő, mély levegő! – nyugtattam magam, miközben csukott szemmel masszíroztam az orrnyergem. Em hangosan kifújta a levegőt.

- Sajnálom. Fogalmam sincs, mi ütött belém – kezdte. Kinyitottam a szemem és felhúztam a jobb szemöldököm (ezt utálja, mert ő nem tudja megcsinálni).
- Nem hiszem el…
- Tényleg nem fog többé előfordulni.
- Az biztos! Soha többé nem fogom hagyni, hogy kettesben maradjatok. – mondtam szinte nyugodt hangon.
- Ez érthető… amúgy… jól csókol – vigyorgott maga elé.
- Em! – méltatlankodtam – Tudom – vigyorogtam én is.
- MI?! – döbbent le a húgom, a szemei kidülledtek.
- Vele smároltam először. Vele volt az első csókom. – mosolyogtam rá és megigazítottam a haját.
- Ez most komoly? Miért nem mondtad sose?
- Mert én először nem szerelemből csókoltam meg egy srácot, hanem kíváncsiságból. Azt akartam, hogy te szerelemből tedd meg. – magyaráztam.
- Hát, ha ez megvigasztal már megvolt – mondta kicsit fura hangon Em.
- Igen, vettem észre, hogy nem ez volt az első. Nagyon… rutinos voltál– kuncogtam, mire oldalba vágott.
- Milyen volt a tegnap? – kérdezte és a párnát az ölébe vette.
- Homályos.
- Sokat ittál? – lepődött meg. Tényleg nem vagyok az-az „ivós” fajta… kizárólag csak akkor iszok alkoholt, amikor van is.
- Fogalmazzunk úgy, hogy az este egy részére nem emlékszem – vallottam be, ami után hangos nevetés töltötte meg a szobát.
- És te nem vagy olyankor rosszul? Mármint másnapos-utóhatások…
- Aki fél az alkoholmérgezéstől, ne igyon mérgezett alkoholt. – vontam meg a vállam, majd én is nevetni kezdtem a húgommal együtt.

Miután beszámoltam a húgomnak az vicces, ámbár kellemetlen ébredésről, röhögő görcsöt kapott. Egészen vörös lett a feje a nevetéstől, már azon kezdtem aggódni, hogy rákká változik. Szerencsére – vagy szerencsétlenségemre – nem változott rákká.
Vagy másfél órán keresztül beszélgettünk, aztán elvonultam a szobámba. Az estélyit bedobtam a fürdőszobámba – majd kimosom, ha lesz rá időm. Levettem magamról Kristen szűk ruháit és lecseréltem a sajátomra. Belebújtam a kényelmes pizsamámba, majd levetettem magam az ágyra. A puha ágy csábítóan ölelt maga köré. Elnyújtottam a pillanatot, hogy felkeljek, így aztán el is szundikáltam.
Amikor magamhoz tértem már sötét volt az utcákon. Az éjjeliszekrényemen lévő órára pillantottam. 21. 07 –et mutatott a digitális kijelző. Szent ég, mennyit aludtam! Kikászálódtam az ágyból és igénybe vettem a fürdőszobám által kínált lehetőségeket.

Miután végeztem minden elvégeznivalóval kikecmeregtem a kuckómból. A konyhából gyér fény szűrődött ki, így afelé vettem az irányt. Ahogy elhaladtam a húgom ajtója mellett Rascal Flatts kellemesen lágy hangja ütötte meg a fülem. Amikor a konyhába értem anyát véltem felfedezni az ablaknál. Kifelé bámult az éjszakába gondterhelt, álmos arccal.

- Szia, anya! – szólaltam meg és odasiettem hozzá. Gyengéden átkarolt és én viszonoztam az ölelést.
- Szia, kincsem! Milyen volt a buli? – érdeklődött miközben a konyhaasztal felé terelt.
- Kellemes.
- Igazán? Úgy hallottam néhány részlet hiányzik – mosolygott rám. Fáradt szemeiben láttam saját magam apróbb változatát.
- Em beköpött?
- De magát is beköpte. Elmesélte mi volt Matt-el. Azt hiszem, kezdhetek aggódni a fiúzás miatt. – morfondírozott.
- Minden rendben volt itthon? – kérdeztem megszakítva töprengését.
- Persze. Leszámítva azt a kellemetlen incidenst, hogy a húgod… ki se bírom mondani…
- Csókolózott?
- Ahj – sóhajtott – Azt hiszem az én kis Em-em már nem is kicsi.
- Dolgozd fel, hogy felnövünk – mosolyogtam, mint mindig, amikor anya a kiskorunkat siratja. Hogy milyen szófogadóak és szorgalmasak voltunk… és így tovább, és így tovább.
- Megpróbálom. – sóhajtott újból. – Hallottam ott volt…
- Gyorsan terjednek a hírek – szóltam közbe unottan.
- Hisz ismered a húgod. Dumagép – mosolygott anya kedvesen és a kezét a kezemre tette.
- Az biztos.
- Szereted, igaz? – simogatta a kézfejem.
- Lottóznotok kellene – sóhajtottam.
- Rajtam kívül még kinek? – csodálkozott anyám.
- Jason is kitalálta.
- Okos fiú lehet. – gondolkodott el.
- Mit csináljak? – néztem rá a könnybe lábadt szememen keresztül.
- Harcolj.
- Ti beszéltetek? – gúnyolódtam. Először nem értette anya, aztán hamar leesett neki a tantusz.
- Emlékeztetni akarlak egy olyan lányra, aki mindig mosolyog, még akkor is, ha összetört a szíve.
- És ki lenne az?
- Kimberly Sullivan.
- Ismerős a neve – mormoltam magam elé.
- Egy nagyon szép és nagyon kedves lány, aki mer álmodni – vigyorgott és ültében kihúzta magát.
- Elfogult vagy – mosolyogtam rá.
- Anya vagyok, ez a feladatom – vonta meg a vállát, miközben felállt. – Én most megyek, és alszok.
- Jó éjt! Szeretlek – álltam fel én is, majd megöleltem. Nyomott egy puszit a homlokomra, aztán elment a szobájába.

Még egy darabig egyedül álltam az üres konyhában, aztán a szobámba mentem átöltözni. Felvettem egy farmert, egy világoskék pólót és a fekete bőrdzsekimhez siettem a hallba. A hajamat megigazítottam a tükörben és örömmel nyugtáztam, hogy jobban nézek ki, mint reggel. Talán csak ki kellett aludnom… A mobilomat a zsebembe csúsztattam és kinyitottam a bejárati ajtót, kezemben egy táskával.
A táskában Kristen cuccai voltak. Kulcsra zártam magam mögött az ajtót és elindultam a lépcsőn.
A második lépcsőfordulóban jártam, amikor megláttam egy sötét alakot, aki felfelé igyekszik. Először megtorpantam, de erőt vettem magamon. Amy halála óta nem szeretek egyedül lenni ilyen későn és a hideg is kiráz az ilyen alakoktól. Vettem egy mély levegőt és elhessegettem a rossz gondolatokat. A lélegzetem is visszatartva haladtam el a sötét, magas alak mellett. Hirtelen azonban megragadta a csuklóm. Sikításra nyitottam a szám, de nem jött ki rajta hang.

Ha tetszett a fejezet, kérlek tisztelj meg néhány sorral, mert sokat számít a véleményed! :)