Egy lány álma (novella)

Sziasztok!
Szeretném megköszönni a sok-sok komit! <3 Mindegyik nagyon jól esett és hoztam egy kis olvasgatni valót, amíg még tökéletesítem a Hero-t. Örülnék neki, ha ide is írnátok komit =D
Jó olvasgatást!
Puszi: Klau

Egy lány álma

A tizenhét éves tinédzserlánynak, Klaudiának összesen három élete volt. Egy a látszatnak, egy az álmának és egy a szörnyű valóságnak.
A látszat szerint Klau egy vidám, mosolygós, vicces és szorgalmas lány, míg az álma az, hogy egyszer kiadják online regényét, a Hero-t. Sőt olyan álmai is valóra váltak, amelyek másoknak nem. Néha olyan álmokat is álmodott, amelyek talán nem voltak megvalósíthatóak, de neki mégis sikerült elérnie a célt. Ilyen volt például, hogy emberek százain segíthetett. A vörös-iszap katasztrófa túlélőinek támasza volt, aki nem hagyta őket magukra. A világ tökéletes volt és gyönyörű… ennek tetejében sikerült elérnie, amiről más lányok még csak álmodni sem mernek. Klaudia egy hírességgel levelezett szinte minden nap. Ez a híresség nem volt más, mint történetének főhőse: Robert Pattinson. Még a nyári hónapokban érkezett az első levél. Azóta folyamatosan beszélgettek, szervezkedtek, hogy kiadassák Klau művét. Úgy érezhette, hogy ő a világ legboldogabb embere. Ám a szörnyű valóság nem ez volt. Klaudia rákos volt. Hónapokon keresztül küzdött a kór ellen úgy, hogy közben másoknak segített. Sokan úgy tudták, hogy nincs semmi baja. Nem is látszott rajta. Soha nem keseredett el a Sorsa miatt, soha nem sírt a betegsége miatt. Sokat szenvedett, de soha nem panaszkodott. A családja és a barátai, mind-mind mellette voltak és őt csak ez éltette. Még így, betegen is mindig kijárt Devecserre, ha szükség volt rá. Bátor lány volt.

Vajon milyen lehet a világ egy haldokló lánynak? Gyönyörű és felfoghatatlan. Minden napot úgy élt, mintha az lenne az utolsó. Minden napot úgy küzdött végig, mintha bármelyik pillanatban elragadhatta volna a gyilkos kór. És ez így is lehetett volna. Bármelyik pillanatban összeeshetett volna holtan, de ő nem törődött ezzel. Iskolába járt, vezette a blogját, segített a rászorulókon, a barátaival volt és közben minden éjjel azért imádkozott, hogy csak a következő napot élje túl. A legnagyobb félelme mégsem az volt, hogy meghal. Soha nem magát féltette. A családja és a barátai miatt aggódott. Mi lenne a húgával, ha nem lenne? És a szüleivel? És ki törődik majd Emivel? Ki lesz majd, akinek a vállán sírhatnak? Ki fogja a kezüket fogni és bíztatni őket, ha izgulnak egy verseny miatt? Ki fog vigyázni rájuk? Ki fogja szeretni őket helyette? Néha viszont még ez az erős lány is elkeseredett: soha nem fogja látni, ahogy felnő a kishúga; soha nem fog ott lenni Emese esküvőjén; soha nem fogja látni a keresztfiait vagy lányait; soha nem lehet gyermeke; soha többé nem írhat. Végül minden éjjel sírva aludt el. Majd reggelre, amikor fényesen sütött a Nap, az egész feledésbe merült. Hiszen élt, és még egy esély volt arra, hogy azokkal lehessen, akiket szeretett.

Egy borongós őszi napon azonban Klau nagyon rosszul lett. Azonnal elmentek a suliból és a legjobb barátnője Emese kísérte el a buszig. Beszélgettek, míg a hányinger és a görcsök el nem múltak. Emi feltette Klaut a buszra, de a busz már a lány nélkül ért célba. Klaudia a kórházban tért magához. Szülei felette sírtak, míg húga, Klarissza az iskolában volt. Szegény lány nem értette, hogy mi történik vele. Azt hitte, meg fog halni. Az anyukája és az apukája kezét fogta, majd elkezdett pityeregni. Most először sírt a szülei előtt a betegsége miatt. A barátai előtt sem sírt soha. Most viszont már ő sem bírta. Szégyellte magát, hogy ennyi szenvedést okoz szüleinek. Legszívesebben azonnal meghalt volna, hogy könnyítsen a fájdalmukon. Ám az orvos fülig érő mosollyal mutogatta a leleteit. Klaudia szervezetéből eltűnt a daganat. A lány nem akart hinni a fülének, se a szemének. Aztán megértette, hogy a szülei azért sírnak, mert örülnek. Így aztán ő is sírni kezdett. Azonnal felhívott mindenkit, akit tudott és közölte velük a jó hírt. Boldogítani fogja még a világot.
Aznap még a kórházban tartották, de másnap hazaengedték. A szülei egy szolid partit rendeztek neki. Természetesen nagyon örült neki, hisz imádott bulizni. Ott volt mindenki, aki fontos volt, és aki támogatta Klaut.

Így Klaunak már csak két élete van. Egy a látszatnak és egy az álmának. Az álma pedig megvalósulni látszott, mikor egy hóbortos nő besétált az életébe. Ő volt Ivett, aki segít neki kiadatni a könyvét. A munkálatok még folynak, így Klau sem unatkozik. Teljes gőzzel dolgozott a művén, amire nagyon büszke volt. A folytonos bíztatás és az öröm, hogy élhet, nagy erőt adott neki. Ám nem örülhetett sokáig. Megírta példaképének is a jó hírt, remélvén, hogy kap majd választ. Viszont nem reagált rá a világsztár. A lány napokig nem is foglalkozott vele, gondolván, hogy biztos sok dolga van a színésznek. Ám mikor írni akart még egy levelet kedvencének, a gép jelezte, hogy nincs olyan e-mail cím, amelyet címzettnek adott meg. Klau biztos volt benne, hogy a rendszernek van valami baja, hiszen az, aki segíteni akart neki, nem tűnne el egy szó nélkül. Végül csalódnia kellett. Robert nem kereste többé, ráadásul meg akarta akadályozni, hogy kiadhassák Klau könyvét. A lány nem értette, miért történik ez, de mivel okos lány hamar rájött az igazságra. A világsztár egy haldokló lány álmát akarta valóra váltani, de most hogy már nem haldoklik a lány, így már nem is érdekli. Az álmodozó tini órákig sírt sötét szobájában. A világ már nem is volt olyan szép és tökéletes, mint amilyennek eddig látta. De valami motoszkált a fejében. Valami nagyon mélyen, amit nem akart a felszínre engedni. A sebeit akarta nyalogatni, ám ő ennél sokkal erősebb és makacsabb. Kisírt szemeit megdörzsölte, hullámos fürtjeit megigazította, majd felállt az ágyról. Tudta jól, hogy ezt akarja elérni. Azt akarja, hogy Klau összetörjön, és ne tudja folytatni az írást. Azonban Robert Pattinson nem ismerte elég jól a lányt. Klau erős volt és bátor. Az írást pedig sosem hagyta volna abba ilyesmiért. Már csalódott egyszer a színészben - a budapesti látogatás alatti viselkedéséért – így tudja, hogyan vonatkoztasson el a szereplőktől. Klau már rég nem úgy nézett Robra, mint azelőtt. Csak egy újabb színészt látott, aki lassan kezd elszállni magától. Így hát úgy döntött, hogy nem hagyja abba az írást. Gyorsan le is ült a gépéhez, és két szót azonnal be is pötyögött Robert Pattinson hivatalos rajongói oldalára: Még találkozunk.