Epilógus

Sziasztok!

Eljött ez a nap is! :) Kicsit szomorkásan veszem tudomásul, hogy lezárul ez a történet és hogy felkerül az utolsó fejezet. Remélem, hogy a befejezés mindenki tetszését elnyeri! :)

Egyébként azért teszem fel ma az utolsó részt, mivel az első rész pontosan egy évvel ezelőtt került fel! Vagyis EGY ÉVES A HERO!!! :) 

Nem is tudok ide, mit mondani, majd a fejezet végén lesz egy kis összegzés :)

Jó olvasgatást!

Puszi: Klau

Epilógus:

5 évvel később

A kertben különböző sültek illata keveredett egymással, mintha egy pikniken lennénk és nem New York egyik eldugott részében. A környezet lehetetlenül szép volt: virágok mindenhol, halk zene szólt a verandán lévő zenelejátszóból, mindenki gyönyörű ruhába öltözve, nevetgélve társalgott a másikkal. A gyönyörű zöld környezetet csak a fehér székek és asztalok, és persze a vendégek ruhái tették tarkábbá.

Most arra gondoltam, amit anya mindig mondogatott és én mindig nevettem rajta: milyen gyorsan repül az idő.

Ahogy jobbra fordítottam a fejem rögtön Jason-t és Emma-t láttam meg. Jason épp fiatal mennyasszonya kezét csókolta meg, majd elkapta a pillantásom és rám kacsintott. Vigyorogva kacsintottam vissza és elképzeltem, hogy milyen csodálatos lesz a húgom az esküvőjén, és hogy milyen rosszcsont keresztgyerekeim lesznek. Boldogsággal töltött el kettejük látványa.

Anya az ételeket rendezgette az asztalon, mindenre odafigyelve. Talán ő volt az egyetlen, akin nem látszott meg az idő múlása. Remélem, az ő génjeit örököltem és én is ilyen jól fogok kinézni az ő korában.

Derek és Lucy a kert végében csókolóztak, teljesen kizárva a környezetüket. Amióta két éve együttvannak ők a legszebb szerelmespár New York-ban. Derek a New York-i Broadway-en játszik, míg Lucy lett az idei év legjobb női előadója. És igen… mindkettejüktől én kértem az első autogramot.

Matt… nos, Matt pontosan olyan, mint volt. Ha lehet talán még egy kicsit jóképűbb, mint évekkel ezelőtt, de még mindig a nagy nőcsábász hírében áll. Csak reménykedni tudok benne, hogy egyszer benő a feje lágya és talál magának egy lányt.

A mai nap fénypontja pedig kezében első gitárjával ült az apja ölében, aki éppen az alapvető fogásokat tanította neki. Már ha lenne mit tanítania neki, hiszen Josh szörnyen gitározik. Na, jó, a léggitározásban talán még lehet esélye. Elégedetten mentem oda hozzájuk és mosolyogtam, ahogy meghallottam az első gitárhangokat. Mikor odaértem, már javában a könnycseppjeimet törölgettem le az arcomról. Josh mosolyogva felnézett rám. Az ő szeme is könnyben úszott.

-          Nézd, Christopher ki van itt! – puszilta meg a szőke tüneményes kisfiú buksiját. A gyerek felnézett apjára kicsit durcásan, amiért megszakította a tanulást, majd rám szegezte barna szemeit.

-          Anyu! – ugrott le Josh térdéről, a gitárt pedig óvatosan apja kezébe nyomta. Futva tette meg azt a pár lépést, ami köztünk volt és megölelte a lábam. Lehajoltam hozzá és egy csókot nyomtam a fejére. Még szorosabban megölelt. Kisfiam.

-          Chris, vigyázz anya pocijára! – jött oda hozzánk Josh.

-          Jaj, apu. Nem bántom a húgom – és óvatosan egy puszit nyomott gömbölyödő pocakomra. Újabb könnycsepp hagyta el a szemem és Josh-ra pillantottam.

-          Hallod, apu? Nem bántja a pocim – mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam a szájára.

-          Nagyfiú! Gyere, megmutatom, hogy kell gitározni, hagyjuk magukra az ősöket – vette az ölébe Matt Chris-t, majd ránk kacsintott. Chris pici kezével még intett egyet felénk, aztán Matt nagybácsi gitártudását csodálta. Josh szorosan magához ölelt.

-          4 éves a kisfiúnk – jelentette be, mintha nem tudnám. Halványan megcsókolt és én a vállára hajtottam a fejem.

-          Annyira boldog vagyok! – mosolyogtam a nyakába. A zenelejátszóból áradó lassú számra kezdtünk el ringatózni. Anya fényképeket csinált Matt-ről és Chris-ről, aztán felénk fordította a gépet és gyorsan elfordultam.

-          Gyönyörű vagy! – lehelte a hajamba Josh.

-          Folytasd! – vigyorogtam fel rá, majd újra szájon csókolt.

-          És hogy vannak a lányok? – simogatta meg egyik kezével a hasam mosolyogva.

-          Köszönjük szépen, jól vagyunk!

-          Szeretlek! – húzott magához közebb. Már amennyire a hasam engedte.

-          Én is szeretlek! – borzoltam össze a haját, majd egymásnak támasztottuk a homlokunkat. Nem tudom mennyi idő telhetett el így, csak arra lettem figyelmes, hogy mindenki egy helyen tolong.

-          Ó, végre megjöttek! – vigyorogtam és Josh is kiszállt a mi kis burkunkból.

 Kérdőn nézett körbe, majd meglátta újdonsült vendégeinket. Kézen fogott és mi is csatlakoztunk a tömeghez.

-          Rob bácsi, nézd mit kaptam! – futott oda Robhoz Chris, a még nála is nagyobb gitárjával. Rob egyik kezében Christ, másik kezében a gitárt tartva ránk mosolygott.

-          Azta! Majd anya megtanít téged gitározni – örült vele együtt Rob.

-          Igazából már apa is próbált, de rájöttem, hogy még ő sem tud – erre mindenki elnevette magát. Rob és Josh összenéztek, majd egyszerre kezdték el csikizni Christ. Hangos gyereknevetés tette még édesebbé a hangulatot.

-          Betti! – öleltem meg.

-          Kim! Istenem, de gyönyörű vagy! Jól áll neked a terhesség – simogatta meg óvatosan a hasam.

-          Ja, meg a bedagadt boka – emeltem meg kicsit a lábam, mire kuncogni kezdtünk.

-          Valamit, valamiért.

Köszöntöttük Liz-t, Tom-ot, Victoriát, Sam-et, Marcus-t, Bobby-t és végül Rob szüleit. Egy kis fecsegés után anyával feltálaltuk a vacsorát, amit a kertben fogyasztottunk el. Hangok kavalkádja töltötte meg a kis New York-i kertet. Mindenki az asztalnál beszélgetett kivéve Jason-t és Emma-t, akik a keresztfiúkkal játszottak. Később csatlakozott hozzájuk Liz és Tom, míg végül mindenki a kis Chris-szel szórakozott.

-          Tündéri kisgyerek! – olvadozott Tina, amíg leültünk pihenni. Sajnos állapotosan hamar kimerülök.

-          Látszik, hogy az apjára ütött – kiabálta valahonnan a tömegből Rob.

-          Na, várj csak, ezért még kapsz Pattinson! – kiabáltam vissza, mire mindenki hangos nevetésbe kezdett.

-          Még, hogy kapok? – vált ki a tömegből – Maximum csak gurulni tudsz utánam.

-          És Mrs. Pattinson… mikorra várható egy kis vámpírfióka? – vágtam vissza, miközben Tinára néztem, aki elpirult.

-          ÚRISTEN! – sikítottam, mire Josh azonnal mellettem termett – TI BABÁT VÁRTOK! – ugrottam Tina nyakába, majd óvatosan elengedtem. Addigra már mindenki minket nézett. Tapsvihar, könnyes szemek örültek az új jövevénynek. Rob átölelte feleségét, majd megcsókolta. Josh a fényképező gépet kattogtatta, amíg én elmagyaráztam Chris-nek, hogy minek örül mindenki.

-          Tina, remélem, rád fog ütni a gyerek – kötekedtem még mindig, mire Rob kinyújtotta a nyelvét.

-          Ígérem neked, hogy egy hero lesz – kacsintott rám, mire az eddig is nevető ünneplősereg, még hangosabb nevetésbe kezdett.   

THE END

Húúúúhaaa =D Mély levegő, hogy senki ne sírja el magát, de főképp, hogy én el ne bőgjem magam. Furcsa, de mikor megírtam az utolsó fejezetet nem sírtam, pedig azt hittem, hogy fogok... erre most meg elkap ez az érzés... de nem nyávogunk =D

Az oldalnak összesen 61 rendszeres olvasója (egy rejtett) van, amit a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer el fogok érni! Köszönöm szépen mindenkinek, aki egyszer is belenézett, beleolvasott a történetembe, még az is irtó sokat jelent nekem! IMÁDOM minden egyes olvasómat, amiért csak a jelenlétükkel biztattak és erőt adtak nekem a folytatáshoz! :)

Az eddigi látogatók száma 20. 801, amit szintén nem gondoltam volna! Köszönöm nektek!

A blog összesen 612 komit kapott, aminek szintúgy nagyon örülök, sőt repdesek! Szintúgy csak imádni tudok mindenkit, akinek legalább egyszer volt egy kedves szava hozzám! Nagyon hálás vagyok minden sorért, amit írtatok nekem és a nagy érdeklődésért irántam! :) Mosolygós smile-t teszek, mert bőgök XD

Szeretnék kiemelni néhány embert, akiknek közvetve vagy közvetlenül nagyon nagy szerepe volt abban, hogy megszülethessen ez a blog:

Klarinak: a húgomnak, aki rávett az írásra (ezért örök hálám) és aki nem más a történetben, mint a sokak által kedvelt Emma. Nos, így gondolom, nem is kell külön bemutatnom, hiszen Klari pont ugyanolyan, amilyennek leírtam :) Köszönöm húgi, hogy annyi támogatást, bátorító szót és szeretet kaptam tőled! :) Hálás vagyok, amiért végig kitartottál mellettem! :) Szeretlek!

Emesének: Aki a világ legeslegjobb-legjobb barátnője!! =D Köszönöm, hogy egyengettél az utamon és, hogy mindig meghallgattál! Köszönöm, hogy neked bármiről, bármikor, bárhogyan beszélhetek és hogy mindig megértesz... legalábbis megpróbálsz =D Köszönöm, hogy végig mellettem voltál és hogy annyi baromságot élhettem át veled együtt! :) Szeretlek!

Dave-nek: Aki a világon a legnagyobb rajongóm (Emivel és Klarival ezen majd veszekedhettek) és mindig meg tud mosolyogtatni, amikor rossz kedvem van. Ő a történetben Matt szerepét töltötte be, akit szintúgy nem kell bemutatnom :) Ezek mellett egy párszor még teleírta a chat-emet is, úgyhogy láthatjátok, hogy milyen bolondos :) Köszönöm a támogatásod, a megértésed, a vicces helyzeteket és az eddig átélt rengeteg élményt! Szeretlek bátyus! :)

Ivettnek: akit ti talán még nem ismertek, de egy nap neki fogom megköszönni, amiért a kezemben tarthatom az első könyvemet! Köszönöm a támogatást, a biztatást, a segítséget! :) Szeretlek! :)

Szeretném megköszönni - talán furcsa - Robert Pattinson-nak, mert van és ha ő nem lenne, nem lenne blog =D Tudom, mindenki az éles eszem miatt imád! =D

Rajtuk kívül szeretném megköszönni: Chanel-nek, Betsy-nek, Csibimoon-nak, Xrianának, Henrieme-nek, Anikónak, Pixie-nek, Amy-nek, A&B-nek és tényleg mindenkinek, aki valaha is küldött egy komit!

Itt egy link, ahonnan bátran letölthetitek a történetet: http://data.hu/get/3839780/Robert_Pattinson_-_Hero.pdf

Még egy aprócska szívesség a végére: ha ezt lájkolnátok nekem, még jobban imádnálak titeket! =D

http://www.facebook.com/almok.csapdajaban/posts/181147298601753 Köszönöm! :)

Köszönök mindent! Mindig a szívemben lesztek és emlékezni fogok rátok! :) Szeretlek titeket! :)